Sokat gondolkodtam azon, mit is jelképez számomra Dimash Kudaibergen. Hogyan érzek e fantasztikus művész kapcsán, amiről tudom, hogy nem fog megváltozni sem a közeli, sem a távoli jövőben. Nem azért, mert nehezen változtatom meg a véleményemet, hanem azért, mert Dimash Kudaibergen láthatóan magasra tette a mércét a saját magatartási kódexében.
Számomra Dimash a sokszínűség, a változatosság megtestesítője. Miért? Nos...
Fiatal, mégis bölcs.
Törékenynek tűnik, de kemény fickó (mint egy igazi sportoló, ez látható a koncertjein is).
A magas hangjai őrületesek, az égig érnek...mit az égig, elérik a kozmoszt! De a mély hangjainak olyan hatása van, mint semmi másnak, gyakorlatilag simogatják a lelkemet.
Most lett 26 éves, de néha (oké, szinte mindig) úgy néz ki, mint egy tinédzser, főleg színpadi smink nélkül. Ha nem hiszel nekem, nézd meg a bejelentkező videóit az Instagram vagy Facebook csatornáján.
A zenei stílusok változatosságának mestere. Pop, opera, rock, népzene, rap... Minden megjelenik a zenéiben, sőt akár egyetlen dalán belül. Szerinte ez "újklasszikus", a rajongói és csodálói szerint "Dimash".
Képes basszbaritonként énekelni (pl. Ulisse Aida Garifullinával), de úgy is, mint egy kontratenor VAGY egy koloratúrszoprán.
Modellként is helyt áll, hiszen magas és karcsú, és nagyon jól mutat a divatos luxus öltözékekben. de gyakran jelenik meg a szokásos farmer-kapucnis pulcsi-baseball sapka-napszemüveg összeállításban.
Introvertált, komoly, szégyenlős embernek tűnik a nyilvános megjelenések alkalmával és az interjúiban, de a szerettei körében (család, barátok, munkatársak) nagyon nyugodt és vicces.
A színpadon nagyon magabiztos, de idegesnek tűnik az olyan idősebb nagy tehetségek jelenlétében, mint például Andrea Bocelli, vagy a TV show felvételeken, amikben pár alkalommal megjelent.
A színpadon karizmatikus MŰVÉSZ, de otthon GYEREK és csak egy átlagos ember, mint mi.
Mit mondhatnék még? Van még több tényező, ami miatt úgy érzek iránta, ahogy. Mindez talán abból fakad, hogy Ikrek? Vagy abból, hogy zseni? Nem tudom, röviden talán abból, hogy egy csodálatos emberi lény.
Boldog születésnapot, Dimash!
*
I thought a lot about how I felt about Dimash Kudaibergen. How I feel constantly about this fantastic artist and I know that this will not change in the near future or in the far future. It is not because I'm not willing to change my mind even it is a must but because of Dimash Kudaibergen seems to have stable high standards in his own code of conduct.
For me Dimash is the embodiment of diversity. Why? So...
He is young but wise.
He seems to be fragile in his features but he is a tough guy (like a real athlete, it can be seen in his concerts).
His high notes are insane, they reach the sky....what sky, they reach the cosmos! But his low notes have an affect like nothing else, they literally fondle my soul like velvet.
He just turned 26 years old but sometimes (OK almost always) he is like a teenage boy especially without any makeup. If you don't believe me just watch his short log in videos on his Instagram or Facebook channel.
He is a master of diversity of music styles. Pop, opera, rock, folk, rap... Everything appear in his music even in the same song. He says "it's neoclassical, his fans and admirers say "it's Dimash".
He can sing like a bass baritone (e.g. in the song Ulisse ft. Aida Garifullina) and like a countertenor OR like a coloratura soprano.
He can be a model on his own right because he is tall and slim, so the stylish, luxurious clothes are suits him but he is frequently seen in his jeans-hoodie-baseball-sun glasses combination.
He seems to be an introvert, serious and shy person in public and in his interviews but in the company of his loved ones (family, friends, staff members) he is so comfortable and funny.
He is so confident on the stage but he can be nervous in the presence of great, older talents like Andrea Bocelli or in TV shows where he appeared few times.
He is a charismatic ARTIST on the stage but he is a CHILD and an ordinary guy like most of us when he is at home.
So what can I say more? There are other aspects of the way how I feel about him, maybe it is all because he is a Gemini. Or just a genius? I don't know. In short he is a wonderful human being.
Aki szereti a mézet, az tudja, hogy a méheknek köszönheti. De a méheknek sokkal többet köszönhetünk, hiszen tény, hogy a Föld mezőgazdasági termelésének kb. 70 %-a ezektől az apró kis lényektől függ, mivel ők porozzák be a másképpen szaporodásképtelen növényeket.
Nem bizonyított, de Einsteinnek tulajdonítják azt az idézetet, miszerint "Ha kipusztulnak a méhek, az emberiség csak négy évvel éli túl az apró rovarok eltűnését". Reméljük, hogy ennek valóságtartalmát sosem kell megtapasztalnunk!
Az ENSZ 2018-tól a Méhek világnapjának nyilvánította május 20-át. Ez nem véletlenszerű dátum, hanem Anton Jansa, az első osztrák méhészeti iskola néhai vezetőjének a születésnapja, vagyis az ő munkássága előtti tisztelgés is a jeles nap kiválasztása.
Ezek a kis lények a művészeket is gyakran megihletik. Ki ne ismerné Rimsky-Korsakov művét, a Flight of the Bumblebee-t, a Méh repülését?
A mű Maksim Mrvica és Muye Wu zongoraművészek, és Dimash Kudaibergen énekes előadásában kifejezetten rendhagyó, de annál élvezetesebb 👏
A méhek a Föld egyik legfontosabb, sőt, talán a legfontosabb élőlényei. Vigyázzunk rájuk!
Ma van a Föld napja. Nem ismerünk más otthont rajta kívül. Az ő felszínén élünk, az ő termését fogyasztjuk, az ő kincseit élvezzük, ő lát el minket mint anya a gyermekét. Szeretjük, mégis sokat ártunk neki nap nap után, és ezzel magunknak is. Minél gyorsabban rá kell ébrednie a világ vezetőinek, hogy nagyon rossz irányba tartunk, mert lehet, hogy a most élő nemzedékeket még ellátja a Föld, de mi lesz az utánunk jövőkkel, ha egyre betegebbé tesszük a kék bolygót mi, emberek?
És most mi is szenvedünk, hosszú hetek óta. Talán a Föld akarja így, talán a véletlen, esetleg egy fatális tévedés vagy hiba az oka, vagy csak a sors. De össze kell tartanunk a Földért, önmagunkért, egymásért!
A dal ajánlása így szól:
"At this time of great suffering across the world, should the international community stand together or go it alone? We choose to believe in our Shared future and common destiny. To all frontline medics and those in isolation, this song is for you. We are one against Covid19, novel coronavirus. Stay together stay strong."
Az ajánlás fordítása:
"A nemzetközi közösségnek össze kellene tartania vagy egyedül menni tovább ebben a szenvedéssel teli időben szerte a világon? Mi az egymással megosztott jövőben és a közös sorsban hiszünk. Valamennyi frontvonalbeli egészségügyi dolgozónak és a karanténban lévőknek, ez a dal nektek szól. Egyek vagyunk a Covid19, az új koronavírus elleni harcban. Maradjunk együtt, maradjunk erősek."
"We are one big family
United we are strong."
"Egy nagy család vagyunk
Együtt erősek vagyunk."
"Together we will rise and we will shine."
"Együtt felemelkedünk és ragyogni fogunk."
A videó Dimash Kudaibergen hivatalos Youtube csatornájához tartozik, link az eredeti videóhoz: https://youtu.be/uFOqN6saP60
The video belongs to Dimash Kudaibergen official Youtube channel, link to the original video:https://youtu.be/uFOqN6saP60
Ez a novella a készülő regényem egy részlete. Az emberi lélek nagy rejtély, ugyanakkor nagy kincs. Azonban sokaknak fáj a foga a kincsekre, és ez alól a lélek sem kivétel. Kérdés, hogy meg lehet-e védeni a lélektolvajoktól?
Jeles nap van, a magyar költészet napja, József Attila születésnapja. Ez remek alkalom arra, hogy magyar szöveget írjak Dimash Akkuym című dalára.
Ez a gyönyörű dal egy szakítás történetét meséli el, és sajátos kettősséget mutat: a kazah nyelv viszonylagos kemény, európai fülnek talán picit idegen hangzása Dimash hangján puhává, muzikálissá változik, és andalítón, majd fájón-szomorún szól, tökéletes egységet alkotva a remek hangszerelésű zenével.
A magyar fordításhoz az angol szöveget vettem alapul.
Hattyúm
Másnál kerested a boldogságot, drága szerelmem,
Nem veszítettem el a reményt, hiányzol, kincsem.
Szerelmünk haláláról lehullt a rejtély fátyla,
Hogy miért hervadt el vágyunk virága.
Vissza sem néztél, mikor elhagytál.
Tiszta érzéseink megfagynak már.
Hattyúm, drágám, álmom,
Én pirkadó hajnalom!
Érzéseid miért változtak meg?
Hisz én neked ajánlottam a lelkem!
Miért az üresség a szemedben, nem értem.
Nem állíthatjuk meg a végzetet, kedvesem, ég veled,
Szárnyat próbálgatni jó dolog, még ha fárasztja is az agytekervényeket. Most nehéz műfajba szárnyaltam bele: dalszöveg fordításba. Hogy milyen nehéz, arra csak akkor jön rá az ember, amikor belevág. Már korábban is fordítottam dalokat, de csak úgy nyersen, persze valami kis művészi szépséget igyekeztem belevinni, de a siker inkább kevesebb volt mint több.
A műfordítás tehát kemény dió. Nem azt jelenti, hogy a művet lefordítjuk szó szerint, hanem azt, hogy ugyanolyan művészi értékkel kell bírnia a fordításnak, mint az eredetijének. Leegyszerűsítve: ahogy a vers rímel az anyanyelvén, úgy kell rímelnie magyarul is.
Dalszövegnél még nehezebb ez a dolog, mert a zenére, ütemre ugyanúgy ki kell jönnie a szótagszámnak, mint az eredeti dalban, de ha nem sikerül, akkor gond van 😊Vegyük példának Stevie Wonder mindenki által ismert nótájából azt a sort, amit kívülről fújunk: I just called to say I love you. Ez kiejtve 8 szótag. Na, most, próbáljuk ráénekelni a szó szerinti magyar fordítás 13 szótagját, miszerint Csak azért hívtalak, hogy elmondjam, szeretlek.... Én szóltam, hogy gond lesz! 😁
Szóval, próbálkozom. Van egy gyönyörű dal, imádom, szomorú, de akkor is, sőt, annál inkább, mert megindító! Koji Tamaki japán szerzőé, aki egy színésznőnek ajánlotta, róla, neki írta. A színésznő Kínában született és élt. A közönség rajongott érte, ő szerette az országot és a népet, ám a két ország közötti ellentétek okán titkolta a származását, kínai nevet használva. A 2. világháború után azonban kitudódott a valódi nemzetisége, és kitoloncolták az egyetlen országból, amit hazájaként ismert és szeretett.
A dal szövege mandarin (kínai), én az angol szöveget fordítottam le, és próbáltam verssé formálni az eredeti nyelv prozódiájához közelítve. Íme a szöveg:
Autumn Strong / Late Autumn
The feeling of autumn,
Leaving someone feels like the sadness of autumn,
A glass of vine,
Thousand of different emotions,
So many farewells.
When the leaves fall, there are so many farewells.
Holding your hand tight
Remembering this
I want you to remember
This silent promise.
I’m not affraid of being lovesick,
I’m just affraid of hurting you.
All resentments vanish with the wind.
Meeting or parting ways, it’s not up to me.
I’m not afraid of being lonely,
I’m just afraid you will be dissapointed.
That you won’t have a shoulder to cry on.
The feeling of autumn
Leaving someone feels like the sadness of autumn
A glass of vine
Thousands of different emotions.
So many farewells,
When the leaves fall, there are so many farewells.
Holding your hand tight
Remembering this
I want you to remember
This silent promise
I’m not affraid of being lovesick,
I’m just affraid of hurting you.
All resentments vanish with the wind.
Meeting or parting ways, it’s not up to me.
I’m not afraid of being lonely,
I’m just afraid that you will be alone
That you won’t have a shoulder to cry on.
I’m not afraid of being lovesick,
I’m just afraid of hurting you.
All resentments vanish with the wind,
Meeting or parting ways, it’s not up to me.
I’m not afraid of being lonely
I’m just afraid that you will be alone
And won’t have anyone
Whose shoulder you can cry on
Késő ősz
Ősz illata.
Elválni olyan, mint ősz bánata,
Pohár bor,
Ezer érzés zápora.
Tengernyi búcsú.
Mikor a levelek lehullnak,
oly sok a búcsúzás.
Szorítom a kezed
És emlékezem.
Akarom, hogy te is emlékezz
E néma ígéretre.
Nem félek a szerelem bújától,
Hogy téged bántlak, félek
attól.
Minden sértés eltűnik a
széllel,
Találkozás vagy elválás, nem az
én döntésem.
Nem félek a magánytól,
Csak attól, hogy csalódsz,
Hogy nem lesz váll, min zokogj.
Ősz illata.
Elválni olyan, mint ősz
bánata,
Egy pohár bor,
Ezer érzés zápora,
Tengernyi búcsú.
Mikor a levelek lehullnak,
oly sok a búcsúzás.
Szorítom a kezed
És emlékezem.
Akarom, hogy te is emlékezz
E néma ígéretre.
Nem félek a szerelem bújától,
Hogy téged bántlak, félek
attól.
Minden sértés eltűnik a
széllel,
Találkozás vagy elválás, nem az
én döntésem.
Én nem félek a magánytól,
Hogy egyedül leszel, csak
attól,
Hogy nem lesz váll, min
zokogj.
Nem félek a szerelem bújától,
Hogy téged bántlak, félek
attól.
Minden sértés eltűnik a
széllel,
Találkozás vagy elválás, nem
az én döntésem.
Én nem félek a magánytól,
Hogy egyedül leszel, csak
attól,
Hogy nem lesz társad,
Kinek a vállán sírj majd.
És akkor jöjjön a dal! Kuriózumként azért csavarjunk még egyet a történeten, és a japán-kínai-angol-magyar négyeshez ötödikként adjunk hozzá egy elképesztő hangú fiatal kazah énekest, Dimash Kudaibergent, aki természetesen mandarin nyelven énekli 💓
Csinálni kellene valamit, ami kikapcsol, de bezártak a színházak, mozik, múzeumok, pubok, és az edzőterembe se lehet lemenni? A barátokkal sem tudsz összeülni sehol egy jóízű beszélgetésre, mert nem biztonságos, és éppen elég az az embermennyiség, amennyivel munkába menet és hazafelé utaztál együtt? Nincs kedved olvasni, mert a szemedet kifolyattad home office alatt? Végre alszanak a gyerekek, de te még pörögsz a napi stresszadag miatt? Akkor eljött a sorozatok ideje!
Négy sorozatot hoztam, mind hajaz egy picit a mostani, koronavírus okozta, szokásostól feszültebb és a normálistól merőben eltérő állapotokra, de nem azért, mert a pandémiáról szólnak. Akkor miben rejlik a hasonlóság? Amit ábrázolnak, például háború miatt felfordult világ, elszigeteltség, emberi megkülönböztetés, utópisztikus állapotok, rettegés, a valós tények rejtettsége.
Lássuk, mi a négy néznivaló!
Az első két sorozatnak van még több közös vonása. A múltban játszódnak, történelmi időkben: az egyik a 2. világháború poklában, a másik pedig az amerikai-koreai és az amerikai-vietnámi háború között, amikor soha nem látott méreteket öltött a feketék jogainak sárba tiprása. Mindkét sorozat könyvből adaptált, 6 részes minisorozat, és mozifilmekből ismert sztárokat is láthatunk bennük.
A 22-es csapdája / Catch-22 (2019)
Joseph Heller erősen szatirikus hangvételű regényéből 1970-ben készült már film Alan Arkin főszereplésével. Yossarian bombázótisztet most azonban a fiatal Christopher Abbott alakítja, és esik bele abba a bizonyos 22-es csapdájába. De mi az tulajdonképpen, és hogy került bele?
Yossarian Olaszországban teljesít bevetést bevetés után a 2. világháború poklában, hogy bombázza az ellenséges csapatok állásait, eközben viszonyt folytat egy nővel. De nem akármilyen nővel, hanem a felettese feleségével, amiből nem jöhet ki jól, ha vagy amikor a férj rájön a dologra. A férj amúgy sem könnyű eset, magas rangú tisztként még magasabbra akar törni, ami egyfajta tiszti betegség, mert nem ő szenved benne egyedül. Mint ahogy azzal sincs egyedül, hogy megalomániával kevert alacsony IQ szindrómája van. Utódját is hasonló anyagból gyúrták, ezért képtelenebbnél képtelenebb utasításokkal keseríti meg a katonák életét. Yossarian bombázótisztnek elege van az egészből, ő csak túlélni akar, és alig várja, hogy a kötelező bevetésszámot letudja, és végre hazamehessen. Ám a tiszteknek egyéb terveik vannak, hiszen, ha az általuk vezetett alakulat jól teljesít, attól az ő ázsiójuk növekszik. Folyamatosan emelik a bombázók kötelező bevetésszámát, amitől Yossarian egyre jobban kiakad, mert bármikor eléri a célszámot, kiderül, hogy épp most emelték meg. Ezért kitalálja, hogy őrültnek nyilváníttatja magát. Igen ám, de ha felkeresi az orvost azzal, hogy megbolondult a folyamatos életveszély miatti félelemtől, akkor nem lehet őrült, hiszen tisztában van az életveszély tényével, vagyis normális, így nem szerelhetik le. Nos, ez a 22-es csapdája, amibe belekeveredni bele lehet, de abból kikeveredni nem.
A Christopher Abbott remekül adja vissza a sorsával és az azt irányító tisztekkel hadakozó katona érzéseit, gondolatait. Az ő szemén keresztül látjuk ezt a küzdelmet, miközben olyan jól ismert arcok tűnnek fel az őrült tisztek képében, mint a sorozat felett társrendezőként és executive producerként is bábáskodó George Clooney, illetve Hugh Laurie és Kyle Chandler.
A történet képernyőre adaptálása jól sikerült, a mai kor szellemének és ízlésének megfelelő a feldolgozás, átjön a regény abszurd, illetve groteszk stílusa, és különös párhuzamot érezhetünk az őrületig megalomániás katonatisztek és a mai világ sok hataloméhes vezetője között.
Én vagyok az éjszaka / I Am the Night (2019)
A sorozat alapja Fauna Hodel életrajzi könyve, bár markáns és a történet nagy részét lefedő fiktív elemekkel dolgozik. Az alapötletért a Wonder Woman című DC szuperhős mozival 2017-ben nagy sikert aratott rendezőnő, Patty Jenkins és férje a felelős. Jenkins társrendezőként és producerként viselte sorsát a sorozatnak, executive producerként és férfi főszereplőként pedig Chris Pine szállt be, akit Patty a Wonder Woman-ben már rendezett.
Az 1960-as években járunk Nevadában. Itt lakik anyjával Fauna, a külsőre fehérnek tűnő, fiatal félvér lány, akit származása miatt sem a fehérek, sem a feketék nem tartanak közülük valónak. Egy nap rájön, hogy az élete hazugságon alapul, és az igazi családja Los Angeles-ben él. Elindul, hogy felkeresse őket, nem sejtve, hogy még több titokra fog bukkanni.
Eközben Jay Singletary, a lecsúszott újságíró régi vesszőparipája, a Hollywood-ot 1947-ben megrázó és lázban tartó, megoldatlan Fekete Dália gyilkosság elkövetője után kajtat. Hite szerint ugyanis a híres és hírhedt, rendkívül befolyásos nőgyógyász, George Hodel a gyilkos. Jay kezdő újságíróként írt az ügyről, de az nem sok jót hozott neki, olyan dologba tenyerelt, amibe nem kellett volna. Most, koreai háborús, kábítószerfüggő, látomásoktól kísértett veteránként sem áll jobban a szénája, egykori főnöke fizet neki kisebb cikkekért, fotókért. Amikor újabb gyilkosság történik, amiről neki kell híreket szállítani, hasonlóságot fedez fel a Fekete Dália gyilkossággal, és újra nyomozni kezd, ám a helyi rendőrség ezt kifejezetten rossz szemmel nézi.
Fauna és Jay útja találkozik nyomozásuk során, és együtt folytatják a kutatást: megtudni, kicsoda Fauna igazi anyja, és mi köze mindenhez, így a gyilkosságokhoz is George Hodel-nek.
Idina Isley kifejezetten kellemes új felfedezés a gyökereit kereső fiatal lány szerepében, aki az események és a róla szóló új információk súlya alatt öntudatos, eltökélt, kemény nővé érik. Az anyját alakító Golden Brooks az egyedülálló fekete anya bőrében esendő és szánandó teremtés, Connie Nielsen Hodel elvált, extravagáns, kiismerhetetlen feleségeként szintén figyelemreméltó. Jefferson Mays remek alakítással teszi kiállhatatlanná George Hodel-t, Chris Pine pedig remekel a szánandó és esendő, lecsúszott, folyton részeg vagy belőtt Jay Singletary bőrében, aki a folyamatos buktatók, az életét megkeserítő és veszélyeztető rendőrök terrorja ellenére önfejűen megy előre, hogy bebizonyítsa az igazát.
A sorozat a film noir jegyeit követi, elgondolkodtat, kellemetlen, nyomott érzéseket hat az emberben, a társadalmi igazságtalanságok és a hatalmi túlkapások miatt pedig egyszerűen kinyílik a bicska a néző zsebében. A sorozat fénypontja Chris Pine alakítása.
A két másik sorozat közös pontja az utópia. Időbevándorlók / Beforeigners (2019)
Az amerikai tévésorozatok uralják a piacot, de sorra tűnnek fel az európai és ázsiai piac versenyképes termékei is. Példa erre ez a norvég sorozat, ami olyan témát dolgoz fel és csavar rajta egyet, ami talán soha nem volt aktuálisabb. A bevándorlás kérdését.
Oslóban különös fényvillanásokat követően emberek tűnnek fel a tengerben. Zavartak, nem tudják hol vannak, és sokszor furcsa nyelven beszélnek, és még furcsábban néznek ki. A hatóságok is zavarodottak, főleg amikor kiderül, hogy ezek az emberek nem máshonnan, hanem más korból kerültek ide. Sorra bukkannak fel a bevándorlók a kőkorszakból, a viking időkből, és a korábbi történelmi korokból, vagy épp a XIX. század végéről. A hatóságok tehetetlenek a jelenséggel szemben, nem tudják, hogyan történik, mi vagy ki generálja, és nem tudják visszafordítani, aki idejött, az itt ragad. Az időbevándorlókat rövid karantén után beengedik a társadalomba, amit viszont természetszerűen megosztanak az események: sokan elfogadóak, mások viszont veszélyeztetve érzik magukat. Ez utóbbinak két oka van: a legtöbb időbevándorló képtelen alkalmazkodni, és úgy folytatja az életét, ahogy saját korában tette, mások pedig képesek fejlődni, felvenni a modern élet ritmusát, ők viszont azzal fenyegetnek, hogy elveszik a most emberének a munkáját.
A történet két főhőse kényszerű szövetségre lép. Öt évvel az első bevándorlók megjelenése után Lars Haaland nyomozó egy időbevándorló gyilkossági ügyben nyomoz, amikor mellé rendelik társul a rendőrség érzékenyítési kampányának új szerzeményét, a viking harcosnőt, Alfhildr Enginsdottirt. A férfi nincs elragadtatva az ötlettől, mert magányos farkasként érzi magát elemében, a nőnek pedig meg kell küzdenie a rendőrségen belüli bevándorló-ellenes elemekkel is.
A sorozat ígéretes, a témát tekintve mindenképpen. A legnagyobb eltérés benne amerikai társaihoz mérten talán a szórakoztatási faktor eltérő koncepciója. Lassabban folyó, tömegjelenetektől és akciójelenetektől szinte teljesen mentes történetvezetéssel találkozunk, az egyéni problémákat, sorsokat is ugyanolyan szinten kezeli, mint az alapfelvetést, így viszont kissé felületes marad mindkettőben. Nicolai Cleve Broch és Krista Kosonen a két főhőst alakító színész, érezhetően jól azonosulnak a karaktereikkel, és jól működnek egymást kóstolgató, kényszerű párosként.
Watchmen (2019)
Ez a DC képregényből adaptált sorozat markánsan különbözik a másik háromtól, kissé megfoghatatlan, különös, szürreális, néha keszekuszának tűnik, de a helyükre kerülnek a dolgok. Különlegessége, hogy időben és térben is ugrál, így oda kell figyelni a kapcsolódási pontokra.
1921-ben vesszük fel a fonalat, amikor Tulsaban faji zavargások törnek ki, a fekete lakosokat ért támadásban pedig magára marad egy kisfiú, miután a szülei kimenekítik a városból. Hirtelen ugrunk az időben, és a mában találjuk magunkat, ahol a Hetedik Lovasság nevű posztapokaliptikus csoport a Ku Klux Klán mintájára, maszk mögé bújva szisztematikusan gyilkolja a rendőröket. A világ, amit időnként különféle csapások érnek, ilyen például a tintahal eső, sodródik az eseményekkel, és nincs segítsége. A szuperhősök ténykedését ugyanis betiltották, az álarcosokat gonosztevőknek tartják, nem megmentőnek, Dr. Manhattan pedig, aki segíthetne, hazament a bolygójára. A rendőrök magukra vannak utalva. és úgy védekeznek, ahogy tudnak: ők is maszk mögé bújnak, és álruhában, álnéven harcolnak. Ebben a világban tehát gonosztevők gyilkolnak maszkos rendőröket, és fordítva.
Angela Abar áll a sorozat középpontjában, aki férjével és gyerekeivel éli mindennapi életét, és végzi álarc mögé bújva, Éjnővér néven a rendfenntartók feladatát. Amikor megölik a rendőrkapitányt, egy fekete öregember sodródik a nő útjába kerekesszékben, azt állítva, hogy ő a gyilkos. Angela versenyt fut az idővel, hogy elkapja a gyilkost, miközben az FBI és a kormányzó egyre nagyobb nyomást gyakorol a rendőrségre.
Kicsoda a titokzatos öregember, és mi köze Angela-hoz? Kicsoda és hol van Dr. Manhattan, milyen titka van Angela férjének, és kicsoda az őrült tudós, Adrian Weidt, aki a kastélyában klónokkal veszi körül magát, és néha kilövi őket az űrbe? És mit akar a titokzatos tudósnő? Miért közeleg a világvége, milyen formában érkezik, és meg tudják-e akadályozni, egyáltalán meg lehet-e állítani?
Megannyi kérdés. Minden rész után újabb kérdések merülnek fel, pedig kezdjük azt hinni, hogy talán már értünk valamit.
Regina King kemény zsaru és szerető feleség Angela szerepében, fizikumát tekintve bátran elmondhatom, hogy nem szívesen kekeckednék vele. Jeremy Irons kiakasztó az őrült zseni bőrében, és nagyon jó Louis Gossett Jr-t még mindig aktívan játszani.
Sötét, komor történet, meglepő ötlet, össze nem illőnek tűnő szálak, vagyis figyelni és gondolkodni kell, mert ez nem a megszokott szuperhős sztori. És ez jó!
Négy, a HBO GO-n elérhető, szerintem kifejezetten jó sorozat, remek egyéni alakításokkal, és/vagy érdekes felvetésekkel. Egyik sem tömeghisztériát kiváltó kedvenc, talán inkább megosztó alkotás, ezért is érdemes megnézni őket, mert nem biztos, hogy a sztárolt a tényleg jó és nekünk való alkotás.
Jó hír, legalábbis remélem 😀 Most már a Facebook-on is elérhető a blog és testvére, a Tamara - Írósarok is. Ha ott követsz, azonnali értesítést kapsz, ha új tartalom került fel a blogra.
És könnyebben tudunk véleményt cserélni, beszélgetni, mint itt!
Furcsa, egyben ijesztő időket élünk. Az ember rombolja és pusztítja a természetet, miközben saját magának akar még több lakható és művelhető földterületet, nagyobb javakat. A természet pedig tűr, aztán elfutja a pulykaméreg, és jól odavág, lerombolja mindazt, amit a tőle elvett területeken épített és ültetett az ember, hogy visszavegye a saját javait.
Felemás szimbiózis ez. Szükségünk van a természetre, de nem minden szereplőjére, ezért barbár módon, a közjó nevében kiírtjuk azt, amiről úgy gondoljuk, hogy nekünk nem kell, mert útban van. A természet pedig kiválóan boldogulna nélkülünk a saját szabályai szerint, és nem érdekli, hogy egy-egy növényi vagy állati faj kipusztul, mert az egyensúlyt fenn tudja tartani. Vagyis a természet sincs híján a barbár "gondolkodásnak", és sok esetben az ember az, aki közbelép, és megmenti a természet által halálra ítélt fajt.
Hol az igazság? A Földön élünk, sokan azt mondják, hogy csak kölcsön kaptuk, de mit csináljunk, ha egyszer haladó gondolkodású lény az ember, és fejlődik? Csak nem élhetünk úgy, hogy semmihez sem érünk hozzá, ami a természeté, mert sitty-sutty kipusztulunk mi magunk. Ha már egyszer a természet kitermelte, felnevelte az emberi fajt, akkor viseljen is el minket, mint a mesebeli szegény asszony a gügye fiát.
Szóval, civakodunk szépen, mi, emberek és a természet. Mi jól odacsapunk neki (persze ezzel magunknak is), mert szennyezzük a vizeket, a termőföldet, a levegőt, Természetanya meg jól gyomorszájon rúg minket egy kis vulkáni hamu eregetéssel, földrengéssel és nyomában cunamival, sárlavinával, terjedő bozóttüzekkel, vírusokkal.
Hogy ki lesz a győztese ennek a se veled, se nélküled civakodásnak, és hogy ez a győzelem kinek lesz jó, az lesz-e valakinek egyáltalán, ki tudja? Jelenleg tombol a Covid-19 nevű koronavírus járvány. Talán ez is a természet újabb figyelmeztetése: Hé, ember, ébredj! Túl naggyá lettél, elbizakodott vagy, és mindenhol ott vagy. Nincs elég hely, a gyárak bemocskolnak mindent, nem lesz tiszta víz, nem lesz tiszta levegő. Lassulj le egy kicsit!
Hát, lelassultunk, szó se róla. Rengetegen karanténban, távmunkában, sokan kórházban, és sajnos folyamatosan emelkedik a halottak száma. Sok a negatív eredménnyel tesztelt egyéb kórt viselők aránya, de sajnos sokkal több lehet a teszten át nem esett, tünetmentes vagy enyhe tüneteket produkáló vírushordozók száma.
Az orvosok, nővérek, ápolók erőn felül küzdenek a kórral, az élelmiszerboltokat kiszolgálók és az ott dolgozók is megtesznek mindent, amit tudnak, hogy ellássák a pánikrohamban vásárló pánikembereket. Mert enni kell, ezért venni kell! Az agy kiadja a parancsot, a jóléti társadalom pedig megszokta, hogy csak odanyúl a polcra, és ott a keksz, a hűtőben a sajt, a joghurtok, a sör, a fagyasztóban a húsok. És ennek a karantén idején is így kell lennie, különben...!
Félünk a koronavírustól, legalább annyira, mint amennyire ignoráljuk a cukorbetegség, infarktus, agyvérzés kockázatát. De enni kell járvány alatt is, éppen ezért az összes WC papírt is felvásároljuk, és a világ összes fertőtlenítőszerét. Kérdés, mennyit fogunk mindebből felhasználni. Élek a gyanúperrel, hogy sokan visszafurikázzák majd a felvásárolt ipari mennyiségű terméket a boltokba, hogy vegyék vissza, már nincs járvány, lejár a szavatossága a joghurtnak, sajtnak, húsnak. Benyújtanák majd a számlát, de hiába, mint ahogy a természet is teszi időről-időre, egyelőre ő is hiába.
Mikor váltunk ilyenné? Miért kell mindig több és nagyobb mindenből, amit el lehet fogyasztani? Amit meg nem lehet megenni, abból újabb, fényesebb, nagyobb, modernebb, menőbb? Ha elromlik, miért dobjuk ki, miért nem javíttatjuk meg? Miért kell ötévente új autó, kétévente új okostelefon? Csak gyártunk, gyártunk ész nélkül, és közben telefüstöljük a légkört, megmérgezzük és teleszemeteljük a vizeinket. Természetanya pedig küld egy kis vírust cserébe...
Most fellélegzik a Föld, tisztul a levegő, a folyók, tengerek. És ez jó. De, ha elmúlik a járvány, tudom, hogy nem állunk meg egy percre sem, hogy elgondolkodjunk, kell-e új termékeket gyártani, vagy jó még pár évig mindenkinek a régi, amit meg lehet javítani, ha elromlik. Helyette visszaállunk a termelésre, sőt, megsokszorozzuk majd, mert sok hetes leállást kell behozni, ki kell termelni az elmaradt bevételt. Sajnos a lassulás a járvánnyal együtt meg fog szűnni.
Sok mindent kell kihagynunk a járvány hozta kényszer intézkedések miatt, mindenki maga tudja, mennyi türelme van elviselni mindezt. Én remélem, hogy sok, mert első kézből tudom, hogy sokkal rosszabb dolgok is történhetnek egy emberrel, mint egy elmaradt színházi előadás, lemondott utazás. Ezeket lehet pótolni. Mint ahogy a kimaradt sétákat, futásokat, úszásokat is.
Én a heti szabadságom helyett most egy ideig home office-ban dolgozom, teszem a dolgom, pedig épp Prágában kellene lennem a férjemmel. És ma este egy koncerten kellett volna ülnünk sok ezer emberrel együtt Dimash Kudaibergent, egy fiatal kazah zsenit hallgatva, nézve. Tavaly ezt írtam róla egy bejegyzésben:
"Amikor először hallottam tőle az S.O.S d'un terrien en détresse című dalt, vicces, ugyanakkor szentimentális gondolataim támadtak, mert az írói vénám működésbe lépett. Ha a Föld végveszélyben lenne, és Dimash elénekelné ezt a dalt, az univerzum egészen biztosan segítséget küldene nekünk. A másik gondolatom az volt, hogy ha egy idegen űrhajó legénysége meg akarná támadni a Földet, talán meggondolnák magukat Dimash-t látva és hallva, mert arra a következtetésre jutnának, hogy ha egy bolygó ilyen érzéseket és szépséges teremtményeket tudhat a magáénak, akkor megérdemli, hogy tovább éljen."
Na, most mit mondjak erre? Azt, amit a Fantom Christine-nek? Hát, legyen: Sing, my angel! Hátha beválik, és ha még nem is a végveszély leselkedik ránk, és nem is ufók sorakoznak a Föld körül, hogy megtámadjanak minket, akkor is jól jönne egy kis segítség mindenkinek, embereknek, természetnek egyaránt.
Szóval, kedves Dimash, énekelj, kérlek, hátha...! És majd amikor kereken egy év múlva eljössz Prágába, mi is ott leszünk. Persze ettől még eljöhetsz korábban Budapestre is, csak szólok 😊
Ha egy mexikói boszorkány megátkoz, akkor bizony nyakig benne vagy a szószban. Ha a banya ráadásul még egy bérgyilkost is rád küld, akkor neked véged. Kivéve, ha Mike Lowrey-nak hívnak. Az aranyifjú, nagydumás nyomozó ugyanis túlságosan szereti az életet ahhoz, hogy csak úgy feladja, főleg úgy, hogy még azzal sem barátkozott meg, hogy nem tegnap, hanem már több mint húsz éve elmúlt húszéves, és lassan ideje lenne nyugdíjba menni. Magától értetődik tehát, hogy felveszi a kesztyűt, és utánajár, hogy ki és miért akarja megölni. És magától értetődik, hogy több mint húsz éve hű, kissé neurotikus társa, Marcus Burnett követi őt, bár kis győzködésre azért szükség van, hiszen egy újdonsült nagypapa a korábbinál is kevésbé szereti, ha lépten-nyomon fel akarják robbantani, laposra akarják verni és szitává akarják lőni.
25 év telt el azóta, hogy Mike Lowrey (Will Smith) és Marcus Burnett (Martin Lawrence) először csaptak le a rosszfiúkra a mozikban. Hullottak a rosszak Miami utcáin, mint a legyek, lőtt mindenki mindenkire, potyogtak a hullák még az égből is, lakások és házak váltak romhalmazzá, az utcákról nem is beszélve, amik több autós üldözést és robbanást láttak egy hét alatt, mint ahány naplementét. Közben a két nyomozó szétcincálta a derék Howard kapitány (Joe Pantoliano) idegeit, aki azóta is hősiesen küzd az őt fenyegető gyomorfekéllyel és agyvérzéssel, de a fiúk a 2003-as második részben is bizonyították, hogy csak ez a módszer a célravezető a rosszak ellen.
És nem kivétel ez alól a harmadik rész sem, 2020-ban. Hiszen a gonoszak nem válogatnak az eszközökben, így a zsaruk sem bánhatnak velük kesztyűs kézzel. Hogy közben évtizedek teltek el, és Marcus már nem a saját gyerekét, hanem az unokáját fuvarozza a családi autóban? Részletkérdés. Mert Mike nem érzi az öregedést, biztos az ösztöneiben és az erejében, olyannyira, hogy simán kihívja Marcust egy futóversenyre, mert nem fél attól, hogy veszít, és akkor nyugdíjba kell vonulnia. A futóverseny végén azonban nem a győzelem várja, hanem egy bérgyilkos, aki alapjaiban rengeti meg Mike és Marcus világát és barátságát.
A harmadik rész, bár ezt már nem Michael Bay rendezte, hanem a Bilall Fallah-Adi El Arbi duó, híven követi a korábbi részek stílusát. Újra száguld a Porsche, akció akciót követ, van némi lelkizés, kapunk nagypapi és nyugger fricskát és viccet jócskán, és ismét rájöhetünk, hogy egy jóbarát bizony aranyat ér mindkét félnek. És (nem először) megtudjuk, hogy a vér olyan kötelék, amit nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni.
Ja, és még mindig szól a Bad boys, bad boys, whatcha gonna do, whatcha gonna do, when they come for you, bár már tényleg ideje lenne megtanulni a szövegét, ugye, Marcus?
Kinek ajánlom?
Annak, aki szereti a korábbi két részt, és bírja az akciódús, pörgős, látványos filmeket. Aki nem pirul el, ha a szereplők elég szabadszájún beszélnek, és aki nem vár Sherlock Holmes által megoldandó bűntényeket. És persze a Will Smith fanoknak!
Kinek nem ajánlom?
Annak, aki a lassú, csendes művész(ibb) filmek szerelmese, akit zavar a fegyverropogás és robbanás csatazaja, aki szeret együtt gondolkodni a szereplőkkel, megoldani a rejtélyt, és kitalálni, hogy ki a gyilkos.
Vasárnap ritka dátumot írtunk, ami egy palindrom, vagyis oda-vissza ugyanaz: 2020-02-02
Erre most mi történt, amikor megnyitottam a blogot? Nézzétek csak az Összes oldalmegjelenítést! Itt is palindrom van ám 😊
Szerethet valaki annyira egy másik embert, hogy felismerje, visszahúzza őt a karrierjében, a művészetében, ezért jobb, ha különválnak? Vagy ilyen csak a filmekben és regényekben történik?
A történetek szinte mindig tartalmaznak narrációt, leírást, segítenek elhelyezni a szereplőket térben és időben, megmondják, hogyan néznek ki, mikor mit csinálnak, nevetnek, suttognak vagy éppen kiabálnak. De mi van, ha mindezt kivesszük az írásból? Működhet így is a történet?
A dal orosz, eredetileg a nagyszerű Alla Pugacsova énekelte, és a csodás komponista, Igor Krutoj írta, aki zongorán kíséri Dimash-t. Ha nem ismered ezt a fiatal kazak énekest, akkor youtube-ra fel! Szánj rá egy kis időt és hallgass meg pár dalt tőle, nem fogod megbánni, mert hat oktáv az hat oktáv, akárhonnan is hallgatom, és az előadói készségekben sincs hiány 😍 Esetleg olvasd el a korábbi, Dimash-nak szentelt, videókkal tarkított bejegyzésemet itt: Dimash Kudaibergen, az éneklő szenzáció (angolul itt találod: Dimash Kudaibergen - Димаш Құдайберген, the singing sensation! )
Nem vagyok jártas a műfordításban, de az angol fordításból készítettem egy átiratot. Igyekeztem megragadni a dal mondanivalóját, de persze Dimash érzékeny előadásmódja és hangja az, ami megmutatja a szavak mögötti érzéseket.
Álomszerű szerelem
Úgy nézek a szemedbe, mint tükörbe, félve, hogy elveszítem benne magamat.
Nem akarom, hogy csak múló pillanat légy
az éj sötétjében és a végzetemben.
Úgy szeretlek, ahogy csak egyszer lehet
az életben,
Mintha előttünk nem lett volna napfény.
Elsodortad a gondokat és a vitákat,
És meglelted a boldogságom kulcsát.
Meglelted nekem.
Ez a szerelem, ez az álomszerű szerelem
a szívek kristálytiszta harangjátéka.
Lágyan fogom ismételni, ahogy csodásan
súgod „Szeretlek”.
Ez a szerelem, ez az álomszerű szerelem
boldogsággal tölt el.
Ez a szerelem az álmokkal dacolva talán
sosem ér véget.
Megbocsátok a magánynak és a
szomorúságnak, hisz azt mondtad
Sosem térnek vissza, csak az édes
álmokban léteznek.
De a mi szerelmünk itt és most él.
Remélem, hogy nem veszítem el önmagam a
szemedben.
Remélem, hogy nem válik a szerelmünk
magánnyá.
Csodás jutalomként kiérdemeltem az örömöt,
és a valóra vált álmot, hogy melletted lehetek.
Megérdemlem az örömöt, hogy örökké veled
legyek.
Örökké veled legyek.
Ez a szerelem, ez az álomszerű szerelem
a szívek kristálytiszta harangjátéka.
Lágyan fogom ismételni, ahogy csodásan
súgod„Szeretlek”.
Ez a szerelem, ez az álomszerű szerelem
boldogsággal tölt el.
Ez a szerelem az álmokkal dacolva talán
sosem ér véget. Ave Maria! Ave Amor!
Ez a szerelem, ez az álomszerű szerelem
boldogsággal tölt el.
Ez a szerelem az álmokkal
dacolva talán sosem ér véget.
Love Is Like A Dream
I look into your eyes like in a mirror, afraid of losing my reflection in it. I don’t want you to be only a passer-by in the darkness of nights and in the destiny of mine. I love you so like once in life As if there was no sun before us. You’ve taken me away from anxiety and quarrels. And found the keys of happiness for me. Found them for me.
This love, this very dream-like love. A crystal-clear chime of hearts. And your miraculous “I love you” I will repeat with faint echo This love, this very dream-like love, has made my home full of happiness. In spite of laws of dreaming, may this love not come to an end.
I do forgive the loneliness and sadness. You’ve said they will be never back.
It takes place only in sweet dreams. But our love exists here and now. I do hope to avoid loosing myself in your eyes. I hope we won’t change our love for loneliness. I’ve deserved the pleasure of being by your side with the impossible price and my own dreams. I’ve deserved the pleasure of being with you forever. Being with you forever.
This love, this very dream-like love. A crystal-clear chime of hearts. And your miraculous “I love you” I will repeat with faint echo. This love, this very dream-like love has made my home full of happiness. In spite of laws of dreaming, may this love not come to an end. Ave Maria! Ave Amor!
Love like a dream has made my home full of happiness. In spite of laws of dreaming. May this love not come to an end.
A felnőtté válás útja rögös, főleg akkor, ha kiderül, hogy saját gyermekkorával sincs tisztában az ember, mint ahogyan Kyra, akinek unalmas élete fenekestül fordul fel.
Szinte mindenki veszített el számára nagyon fontos embert, sőt, a legfontosabbat, és maradt egyedül. De nem biztos, hogy egyedül kell lenni, éppen ellenkezőleg, a magány a legrosszabb választás!
Hosszas tanakodás után elindítottam egy másik blogot is, amiben szinte (mert olykor hajlamos vagyok a renitens viselkedésre😜) kizárólag csak a saját írásaimat fogom közölni: novellákat, illetve az első regényemet is itt tervezem publikálni.
Itt, Az Ébren Álmodó blogon is mindig jelezni fogom, ha új tartalom került fel, és itt is jelentkezem új bejegyzésekkel, illetve elindítok egy Facebook oldalt is.
Kérem, kövessétek a másik blogomat is, itt találjátok: TaMara - Írósarok ! És kommenteljetek nyugodtan, vagyis írjatok megjegyzéseket itt is, ott is a bejegyzésekhez, véleményezzétek, mert fontos számomra a visszajelzés!
És írjátok meg, mit szeretnétek látni, olvasni, hallani. Beszélgessünk!
