Izgass fel! Egy thriller musical búcsúelőadása

 

1958-at írunk. Nathan 34 éve tölti életfogytig, plusz 99 évig tartó börtönbüntetését. Az 5. kegyelmi tárgyalására érkezik. Azt mondják, az 5. az igazi. A férfi elmeséli, hogy mit tett, de a kegyelmi bizottság arra kíváncsi, hogy miért. És a néző is.

Az Izgass fel! című, háromszereplős thriller musical az idős Nathan visszaemlékezésén keresztül mutatja be az évszázad perét eredményező bűntényt, ami a halálbüntetés eltörléséhez is vezetett egy mesteri védőbeszéd alapján.  

Két 19 éves, az átlagosnál magasabb intelligenciával rendelkező, gazdag családból származó fiú kapcsolata bontakozik ki előttünk. Ez a kapcsolat azonban nem egy szokásos barátságról szól, hanem a manipulációról és a szerelemről.

Richard szereti az izgalmat. De nem az átlagos izgalomra vágyik, és ez a vágy sokkal inkább megszállottság, mintsem egészséges kíváncsiság. Hogy mire vágyik? Például arra, hogy felgyújtson egy épületet, és nézze, ahogy leég.

És mi Nathan vágya? Ő Richard-ot akarja. Szerelmes belé, isteníti. Richard viszont Nietzsche filozófiáját isteníti, és úgy találja, hogy ő és vele Nathan is emberfeletti ember, Übermensch, mivel gazdag és okos, ezért a társadalom többi tagja fölött állnak, és így bármit megtehetnek. Felgyújthatnak egy épületet, betörhetnek bárhová, és elrabolhatnak bármit, ami a kezük ügyébe kerül, mert úgy sem tudják elkapni őket. Nathan vérszerződést köt Richarddal és követi őt mindenben, segít neki, bármit tervel ki, mert hiszi, hogy ezzel ő is annyira fontos lehet a számára, mint amennyire neki fontos a fiú.

Richardot már nem elégítik ki gyújtogatások és rablások, egyre nagyobb izgalomra van szüksége, hogy bizonyíthassa a felsőbbrendűségét, sőt, a legnagyobbra: gyilkosságra. Kiterveli, hogyan raboljanak el és öljenek meg egy kisfiút, majd követeljenek váltságdíjat érte. Vagyis megalkotja a tökéletes bűntényt, amit végre is hajtanak, tudva, hogy a lebukás veszélye szinte a nullával egyenlő. De azzal nem számol, hogy Nathan elhagyja a tett helyszínén a szemüvegét, amit a rendőrség megtalál, és azzal sem, hogy rövid úton a börtönben találja magát. De ez az út minden, csak nem egyenes, és a végén kiderül, hogy talán nem is Richard az okosabb és az igazi manipulátor.

Az Izgass fel! magyarországi bemutatásának, és utolsó, 2020. október 23-i előadásának az útja sem nevezhető könnyűnek vagy egyenesnek. Annál inkább lehengerlőnek.

Stephen Dolginoff művét kisebb változtatásokkal állították színpadra, a szerző azonban nem támogatta a módosításokat, ezért csak egy évadon keresztül játszhatták a darabot a TÁP SZÍNHÁZ a BRT és a FREGOLI gondozásában. Az utolsó előadást 2020. március 16-ra hirdették meg, amit azonban a világjárvány okozta intézkedések miatt nem tarthattak meg. Kétszer tűztek ki új időpontot, míg végre sikerült megtartani a búcsúelőadást. Közben helyszínt is váltott a produkció, mert az eredetileg otthont adó Hatszín Teátrum szeptemberben határozatlan időre bezárta kapuit a kialakult vírushelyzet miatt.

Ennyi izgalom és várakozás után, és az elolvasott pozitív kritikákkal a tarsolyomban, és a Budapesti Operettszínházból már jól ismert Cseh Dávid Péter és Horváth Dániel játékában bízva ültem be pénteken a TEMI Fővárosi Művelődési Ház első sorába. Amit vártam, megkaptam. És még sokkal többet.

Van abban valami lehengerlő, amikor egy kisebb teremben, a nézőtől karnyújtásnyi, sőt, rövid centiméterekben mérhető távolságra játszanak a színészek. Bár ez esetben a játék szó talán nem is helyénvaló, mert nem Cseh Dávid Pétert láttam, hanem Richardot, nem Horváth Dánielt és Végh Pétert, hanem a fiatal és idős Nathant. Egy pszichopata manipulátort, egy szerelme tárgyát vakon követő fiút, és a szerelmét a síron túl is imádó idős férfit.

A kicsi, többfunkciós tárgyakkal ötletesen berendezett színpad és a kisebb nézőtér egyszerre volt intim, és a feldolgozott téma súlya és mondanivalója miatt világméretű. A színészek csakis egymásra és önmagukba figyelése, tökéletesen zökkenőmentes alakítása odaszögezett a székbe. Egyszerre voltam elvarázsolt és döbbent, szomorú és dühös, zavarodott és gyanakvó.

Gyűlöltem Richardot, ugyanakkor néha szinte megsajnáltam, de úgy vonzott engem is, mint Nathant, pont úgy, mint molylepkét a lámpafény, és ezért csodáltam és imádtam Cseh Dávid Pétert. Azóta sem megy ki a fejemből a pszichológiai tanulmányaim ellenére, hogy születhet-e valaki pszichopatának vagy csak a körülmények tehetik azzá. Utálhatja-e egy fiú az öccsét annyira, hogy felmerüljön benne a gondolat, hogy megölje? Lehet-e egy szülőnek kedvenc gyereke, vagy csak azért fordul a kisebb felé, mert érzi, hogy valami gond van a másikkal?  

Sajnáltam Nathant, és néha szinte gyűlöltem, és ezért viszolyogva szerettem Horváth Dánielt és Végh Pétert. Az emberi gyengeség, a jó és a rossz képességének felismerése, de saját testi-lelki vágyának alárendelése nagyon is emberi tulajdonság. Olyan sok emberi élet múlt már ezen, és emberi sors dőlt el, és sajnos ezen semmi sem fog változtatni a jelenben és a jövőben sem.

A darab műfaja thriller musical, és ahogy visszatekintek a tegnap esti előadásra, összemosódik bennem a próza és a zongorajátékkal kísért ének. A dalok tökéletesen beleilleszkedtek a darabba, nem rántották ki belőle a nézőt, csak tovább növelték a feszültséget. Ha az ember nem beszél magyarul, akár azt is hihette volna, hogy Dávid szép, telt hangján épp szerelmi évődésről énekelt, nem pedig Richard tervéről, hogy öljék meg az öccsét. És mesterien használta a hangját a testvére helyett kiválasztott idegen kisfiú elcsalásához is, amikor sírig tartó élményre csábítja, megteremtve az előadás talán leghátborzongatóbb perceit.

Az előadás másfél órányi érzelmi hullámvasutazás volt. A torkomnál fogva ragadott meg, és még most is azon jár az agyam, amit láttam és hallottam. Richard, a manipuláció nagymestere, az erősebb, az okosabb, és Nathan, a hűséges, a szerető, aki a végén túltesz a mesterén és a javára fordítja a vesztett háborút, még foglalkoztatni fognak egy darabig, ebben egészen biztos vagyok. És remélem, hogy az alkotók még meglepnek minket hasonló darabokkal, Cseh Dávid Péter tovább keres és talál még hasonló kamaramusicalt, lefordítja, Pányik Tamás megrendezi, és Horváth Dániel csatlakozik hozzájuk a színpadon. Mert a kis csapatuk élén csodát teremtettek, még akkor is, ha mindehhez a lehető legfelkavaróbb témák egyikét választották.

Sajnálom, hogy nem tűzhetik többé műsorra a darabot, de örülök, hogy láthattam a búcsúelőadást. Köszönöm az élményt az alkotóknak és legfőképp a három színésznek és az őket kísérő zongoristának!

Színlap: http://www.hatszin.hu/repertoar/izgass_fel#

Izgass fel Youtube csatornája

Dimash Kudaibergen - Qaraǵym-aı A dal és ami mögötte van - The song and the story behind it

A dalokat az érzelmek írják. A legszebb dalokat a fájdalom. 

Amikor először hallottam ezt a dalt, nem ismertem sem a szövegét, sem a mögötte álló történetet. Megérintett, egyfajta fájdalmat és szomorúságot éreztem a dallamban és Dimash hangjában, előadásában. Nem a saját fájdalmát közvetítette, hanem valaki másét, de nem tudtam, kiét, sem azt, hogy mire irányul.  

Most már tudom, miről szól a dal. Az érzéseim nem csaltak, sok érzelem van benne és sok fájdalom rejtőzik a szöveg és a dallam mögött. És 2020 júliustól még több fájdalom a dal mögött...

Megtudtam, hogy a szöveg Shomishpay Sariev verse, aki kb. 25 évvel ezelőtt írta a házasság előtt álló lányának. Az apa a felett érzett fájdalmáról szól, hogy az ő féltett kincse többé nem vele, hanem a férjével és annak családjával él majd. Sariev megkérte a barátját, a nagyszerű zeneszerzőt, Kenes Duisekeevet, hogy írjon zenét a verséhez, és ő megtette. A szöveg ezzel a gyönyörű, megkapó dallammal új jelentést is kapott Duisekeev keze alatt, aki beleírta saját, nővére elvesztése felett érzett, nem múló gyászát. A lány sosem ment férjhez, mert nagyon korán, 19 évesen meghalt, majd 2 év múlva az édesapja is követte őt az örökkévalóságba.  

Duisekeev Dimash professzora volt. 2016-ban odaadta a fiatal énekesnek a dalt, amikor az elmondta neki, hogy szeretné elénekelni. Azt mondják, hogy Duisekeev először kicsit szkeptikus volt, de megindította és büszkévé tette Dimash előadása, mert fiatal kora ellenére át tudta adni a dal jelentését.  

Forrás és jogok: https://www.youtube.com/watch?v=wVfQu1Cd5CA 

Dimash Fanclub Deutschland

2020-at írunk. A világ sokat változott az utóbbi 4 évben, különösen ebben az évben a világjárvány miatt. Dimash pedig világhírű énekes immár 2017-től, és nagyon sokat fejlődött, pedig már 2016-ban is nagyszerű volt a vokális adottságaival. De mára nem csak az énektudása, hanem a színpadi jelenléte is csodás, nem csak át tudja adni egy dal jelentését, hanem eggyé válik vele.  

Amikor tegnap újra hallottam a dalt a mai Dimash-tól, még mindig nem volt ismert előttem sem a szöveg, sem a háttere, de azt éreztem, hogy valami megváltozott. Annyira benne volt a dalban és a saját világában, hogy tudtam, valami személyes dolognak kell lennie a háttérben. Most nem valaki más fájdalmáról énekelt, hanem a sajátjáról, de nem tudtam, hogy mi vagy ki lehet mögötte. 

De most már tudom. Emlékeztem, hogy idén nyáron Dimash két idős mentora is meghalt. Az egyikük Kenes Duisekeev volt. Vagyis a fájdalom, amit Dimash előadásában tegnap  este észrevettem, a néhai professzorának szólt. 

Kegyetlen, de gyönyörű világban élünk. A veszteség kíméletlensége gyönyörű dalokat tud teremteni és még gyönyörűbb előadásokat, amikor az énekes eggyé válik a dallal, és az érzései a belső ereje által megérintik és megrázzák a közönség lelkét. És az előadó érzelmein, közvetlenül rajta keresztül fogjuk érezni a dal mondanivalóját, ami fájdalmas. Hiszen mindannyian veszítettünk már el valakit, és tudjuk, hogy a jövőben el fogunk veszíteni valakit, aki nagyon kedves a számunkra. És ez nagyon fáj... 

Forrás és jogok: https://www.youtube.com/watch?v=HilvUOOPRvE

Dimash Kudaibergen

Dimash Youtube csatornája: https://www.youtube.com/channel/UCGBxbj_RMKB22rhJnK9qReg

Songs are written by emotions. The most beautiful songs are written by sorrow.

When I heard this song for the first time, I didn't know the lyrics or the story behind it. But I liked it a lot and felt something painful and sad in the melody and in the voice and performance of Dimash. He conveyed the sadness of someone else's not his, but he interpreted so well even I didn't know whose sadness was it or why this person was feeling that way. 

Now I know what this song is about. My feelings was right, there is so much emotion in it and so much sorrow behind the lyrics and the melody as well. And from this July there is even more sadness behind this song...

So I just learnt that the lyrics is a poem of Shomishpay Sariev who wrote it about 25 years ago to his daughter who was getting married. It's about a father's pain whose precious child would no longer live with him but with his husband and his family. Later Sariev asked his friend, the great composer Kenes Duisekeev to compose music for the poem and he did it. The lyrics got a new meaning with the beautiful, haunting melody under Duisekeev's hands. He wrote his own long lasting grief over the loss of his sister into the melody. His sister never got married because she died in the early age of 19 and his father followed her into the eternity after 2 years. 

Duisekeev was a professor of Dimash and he gave his song to this young man in 2016 when he said he wanted to sing it. They say Duisekeev was a little bit sceptical at first but then was very touched and proud of Dimash's performance because he could conveyed the meaning of the song despite his young age. 

Source and credit: https://www.youtube.com/watch?v=wVfQu1Cd5CA 

Dimash Fanclub Deutschland

And now we are in 2020. The world changed a lot in the last 4 years especially this year with the pandemic. Dimash is a world famous artist now from 2017 and has developed a lot even though he was so great as far back as 2016 with his vocal ability. But now not just his singing but his stage presence is spectacular and now he can not only deliver the meaning of the song but can be one with the song. 

When I heard the song yesterday from the present-day Dimash I still didn't know about the lyrics and the background of it but I felt something changed. He was so into it and so into his own world when he sang that I just knew that it was something personal behind it. It was no longer about someone else's sorrow, it was his grief but I didn't know what or who it was about.

But now I know. I remembered that two of Dimash's old mentors died in this summer and now I know one of them was Kenes Duisekeev in July. So the grief I detected in Dimash's performance last night was for his late professor. 

We live in a cruel but beautiful world. The cruelty of our loss can create a beautiful song and even more beautiful performance when the singer becomes the song itself, and his feelings can touch and shake the soul of the audience by his inner power. And we can feel the meaning of the song through his feelings, through himselt, and it hurts. Because we all lost someone in our life and we know we will lose someone precious some day. And it hurts immensely...

Source and credit: https://www.youtube.com/watch?v=HilvUOOPRvE

Dimash Kudaibergen

His Youtube channel: https://www.youtube.com/channel/UCGBxbj_RMKB22rhJnK9qReg

Dmitrij Hvorosztovszkij 58...

Ma lenne 58 éves, és lassan 3 éve, hogy nincs közöttünk. Hatalmas tehetség volt, hatalmas hanggal. Bárhol is van, boldog születésnapot, Dmitrij Hvorosztovszij!

He would be 58 years old, but he's no longer with us for almost 3 years. He was a huge talent with huge voice. 

Wherever he is now, happy birthday, Dmitri Hvorostovsky!

TV sorozat kitekintő - Emily Párizsban / Emily in Paris

 

Amikor az ember pár napos kényszerpihenőn van, hirtelen lesz szabadideje, és azon kapja magát, hogy a tévé előtt ül. Az ok megvan, de a miért-re nincs válasz, ha olyan sorozatot néz, amire kár időt pocsékolni...

Szerencsére azért nem ennyire rossz a helyzet, mert ritkán szoktam olyan dolgokra  időt és energiát pazarolni, aminek nincs értelmük, vagy esetleg később megbánhatok. De, ha mégis előfordul, akkor annak nyilván megvolt az oka, még ha esetleg nem is azonnal derül ki (vagy legalábbis ezzel áltatom magam). De mi is volt az a sorozat, amire kár volt időt pocsékolni? Úgy értem nem csak nekem, hanem  talán a készítőknek is, de, hát ők nyilván pénzt láttak benne, és számukra ez elég indok. És talán én vagyok a kakukktojás, mert mindenkinek tetszik, csak nekem nem. Ha már kakukktojás: ez az írás mindenképpen az, mert pozitív véleményeket szoktam megosztani a blogon, olyan alkotásokról írni, amik tetszettek. Sajnos ez nem mondható el ebben az esetben, de talán az én készülékemben van a hiba.

A sorozat a Netflixen futó Emily Párizsban (Emily in Paris). Darren Star neve alatt fut, aki olyan nagy sikerű, sok évadot megélt sorozatot tudhat magának a nem is olyan távoli múltból, mint a Szex és New York, még ha sokak szerint ez sem épp dicsőség, de mindenkinek megvan a maga preferált műfaja, ugye? A magam részéről én csak pár részt láttam belőle, nem is vágytam soha többre. De, térjünk vissza Emilyhez!

A történet szerint az agilis marketinges lány megfogja az Isten lábát, amikor teherbe esett főnöknője helyett a cége őt küldi Chicago-ból Párizsba egy felvásárolt ügynökséghez dolgozni. A feladata, hogy segítsen a francia kollégáknak meghonosítani az amerikai szemléletet, és a social media-t bevonni a reklámtevékenységükbe.  

Természetesen Emily csapot-papot és szerelmet boldogan hátrahagyva meg sem áll Párizsig, nem zavartatva magát azon, hogy egy szót sem beszél franciául, sem azon, hogy eddig nem volt egyetlen saját megbízása sem, mivel asszisztensként dolgozott. Azt elfogadom, hogy talán így kellene hozzáállni az élethez, nem görcsölni, hanem fejest ugrani, kérdés, hogy a körülmények mit igazolnak majd. Emily pozitív világszemléletű lány, nem lepődik meg vagy akad ki semmin és semmitől, így azt sem veszi baljós előjelnek, hogy egy többszáz éves, lift nélküli bérház legfelső emeletén, a hajdani cselédlakásban szállásolja el a menő új cége, ahol akár napokig nincs víz, mert régi a vezeték. De nem gond, a kilátás kárpótolja.

Emily minden akadályt könnyedén vesz, úgy értem KÖNNYEDÉN, széles mosollyal. Az új kollégák utálják? Nem számít! Nem kíváncsiak az ötleteire, újításaira? Rá se ránt! Gúnynevekkel illetik? Ugyan már! A szerelme nem akarja meglátogatni, inkább azt szeretné, ha végre ő menne haza? Na, nem, a romantika és a szerelem városából hazamenni? Inkább vesszen a kapcsolat, még akkor is, ha itt egy kanál vízben megfojtaná bárki, a lényeg, hogy ő imádja a munkáját, igaz, nem igen kap fogához való feladatot. Mert Emily ilyen. Amibe fog, azt egészen biztosan nagy lelkesedéssel csinálja és ugyanígy el is szúrja, de utána egyből jön a briliáns szikra, és megoldja a problémát, ami eredetileg nem is létezett. 

Ne számítson senki mélylélektani drámára, nyilván nem is ez a célja a sorozatnak, hanem a könnyed szórakoztatás. bár ehhez csupa elcsépelt klisét használ, és olyan filmekből próbál meríteni, mint például Az ördög Pradát visel, csak abban volt két karakteres női főszereplő, míg itt felépített karakterek sincsenek. Lily Collins bájosan végigmosolyogja a részeket Emilyként, sorra hódítja meg az örök romantikus francia férfiakat, a főnöknője pedig szintén nem változik, megmarad végig üres, rosszindulatú karakternek, akinek nincsenek pozitív megnyilvánulásai, csak a karikírozott beosztottai egy elejtett megjegyzéséből tudjuk, hogy aranyszíve van, de hogy ez miből következik, arról egy szót sem hallunk. 

Nem tudtam eldönteni, hogy mit akar bemutatni a sorozat, egyáltalán van-e ilyen szándéka, pedig egyhuzamban végignéztem az első évadot, mazochistaként alkalmazva a binge-watch technikát. Az első rész után még úgy gondoltam, hogy majd beindul. Aztán csak vártam, és három rész után már csakis azért néztem, mert kíváncsi voltam, hogy tényleg ennyire nem akar vagy nem tud semmit mutatni?  Tényleg nem lesz semmi fejlődés semmiben és senkiben? Amit azért megtudtam, kérdés, hogy ez pozitívan értékelhető-e bárkinek vagy akár a sorozat szemszögéből: 

• az amerikaiak azért élnek, hogy dolgozzanak, szemben a franciákkal, akik azért dolgoznak, hogy éljenek;
• az USA-ban máshogy számolják az emeleteket, mint a franciák, így nem gond, ha az ötödik emeleten lévő lakásod helyett folyton megállsz a negyediken és be akarsz jutni az alattad lévő lakásba, mert a lakója fiatal, jóképű, és nagyon megértő pasas;
• az USA-ban a vásárlónak mindig igaza van, a franciáknál ez fordítva működik. Erre akkor jössz rá, amikor az étteremben visszaküldöd a steak-et, amit közepesen átsütve kértél, de véresen kaptál, ám a séf visszaküldi neked a tányért azzal, hogy az úgy jó; ez persze csak addig gond, amíg elő nem jön a séf, aki az alattad lakó csodapasi, és persze meggyőz, hogy jó az ő húsa úgy, ahogy van;
• nem gond, ha újdonsült öri-barid szexista megjegyzéseket tesz a séf (saját) húsára, jót nevetsz rajta, de ha egy reklámkampányban a női modell meztelenül vonul végig férfiak között, akkor az mélyen szexista, mert nem a nő álmát mutatja, hanem a férfiakét;
• annyi croissant ehetsz, amennyit akarsz, nem hízol tőle egy dekát sem;
• csináld azt, amit a francia nők, ebéd helyett szívj el egy cigit, és tuti nem fogsz hízni;
• vendégként nyugodtan feküdj le egy francia pezsgőgyárosnő 17 éves szűz fiával, az anyját csak az fogja érdekelni, hogy jó-e a fia az ágyban, mert legalább akkor kiderül, hogy örökölt valamit az apjától is;
• minden nős férfi szeretőt tart, a szerető jó eséllyel a felesége barátnője, a feleség tud erről, a szerető tudja, hogy a feleség tudja, de nem tehet semmit, mert a jólét a lényeg, így féltékeny sem lesz, szemben a szeretővel;
• kínai milliárdos csemeteként jobb nincstelenül (ám menő cuccokat hordva) élni Párizsban bébiszitterkedve, mint hazamenni és beülni a kész birodalomba, majd átvenni az irányítását, vagy hazamenni és elmondani, hogy te inkább énekesnő akarsz lenni;
• pár darab párizsi fotóval az Instagramon gyorsan influenszerré válhatsz, ha kiposztolod, hogy a v@gin@ szó nem hímnemű, és a francia miniszterelnök felesége válaszol rá.

Természetesen elfogadom, hogy nem kell minden sorozatnak tanítania valamit, sőt, a legtöbb tényleg nem ezért születik meg, hiszen az emberek szeretik, ha a tévé elvonja a figyelmüket a napi gondjaikról, és nem kell gondolkodniuk, legalább addig, amíg a képernyőre tapadnak. De legalább eldönthetné és egyértelműsíthetné a szerző, hogy mit is akar megmutatni. Ha csak azt, hogy mind az amerikaiak, mind a franciák kiállhatatlan emberek egytől egyig, és hogy az amerikaik fogsora hófehér és szabályos, míg a franciáké sárga és szabálytalan, akkor sikerült. Bár ki tudja, talán az az üzenet, hogy légy pozitív minden negatív körülmény ellenére, vagyis légy Emily! (Nem tudom, nem hiszem, hogy ez a bemutatott formában a való életben bejönne bárkinek, de végül is ez csak egy film.)

Hajrá, Emily, mutasd meg a 2. évadban, hogy van ebben a sorozatban több vagy legalábbis valami, bár ezt én jó eséllyel nem fogom megtudni.

Értékelésem: 2 pont az 5-ből

Kinek ajánlom?

Annak, aki szereti a könnyed, színes, hurrá-happy hangulatú sorozatokat, amin nem kell gondolkodni, és aminek igazából nincs mondanivalója.

Kinek nem ajánlom?

Annak, aki mondanivalót és tanulságot keres egy sorozatban, és annak sem, akinek szüksége van az izgalomra, a jól építkező történetre és az érdekes karakterekre. 

Ébresztő! * Dimash Kudaibergen - Qairan Elim / Димаш Кудайберген Қайран елім * A wake up call

Ritkán hallunk a mai zenei palettán valódi imát. De most itt van a fiatal, csodálatos és sokoldalú  kazah művész, a többek között hihetetlen nagy hangterjedelméről ismert Dimash dala, ami egy egyszerű, ám gyönyörű ima a hazáért, ami maga a nép, és a hazáért, ami nem csak a szülőföld, hanem maga a Föld. Mindegy, hogy melyik ország szülötte vagy, mindegy, hogy követsz-e, és ha igen, akkor milyen vallást, ez a dal és a videó univerzális jelentésű. A múltról szól, a jelenről és a jövőről. Benne van az egyén, a nép és az egész világ gondja, baja, szenvedése, küzdelme, de az ereje, bátorsága és szenvedélye is, aminek hála újra és újra újjászületik. 

Súlyos és mély mondanivaló rejtőzik az egyszerű dallam és a szinte fekete-fehérre lecsupaszított videó mögött, amit csak akkor értesz meg, ha nem csak a füleddel, hanem a szíveddel, lelkeddel, az érzéseidet, tapasztalataidat, egész lényedet segítségül hívva követsz végig. Ha így teszel, érezni fogod. És remélem, hogy a világ vezetői is megértik hamarosan...

Mély, erős, fájón gyönyörű és a világjárvány miatt nagyon is időszerű darab. 

Köszönet érte és a Nagy Sztyeppéről, Kazahsztánról és népéről megemlékező bevezetőért Dimash-nak, akinek egyben ez volt a rendezői debütálása is, és csapatának!  

https://youtu.be/K45qdRAIWaM

Oh, Szent Hazám! (saját fordításom)

Még ha könnyek is gyűlnek a szemedben,

Nem kell az érzéseid elrejtened,

Szeretettel irántad, hazám,

A Földön békéért szól az imám!

Mi az élet értelme megpróbáltatások nélkül?

A nehézségek edzenek meg minket végül,

És az edzett meg nem törhető,

De, ami mindent meggyógyít majd, az csak az idő.

Kórus:

Ó, szent hazám,

Csak egyért imádkozom -

A szíved örökké dobogjon.

Engedd, hogy minden bánat és nehézség eltűnjön,

A Nap és Hold ragyogjon örökkön.

Minden otthonban legyen boldogság, 

És töltse be a gyermeki kacagás. 

És kívánok jólétet, egész Világ!

*

Real prayer is rarely heard in the music industry nowadays. But now we have the song of Dimash, the wonderful, versatile young Kazakh artist who among other things is known about his incredibly wide vocal range. This time his song is a simple but beautiful prayer for the homeland that is the people, and the motherland which is the Earth itself. It is irrelevant which country you were born in, no matter if you are religious or not and what religion you follow, because this song and music video has a universal meaning. It's about our past, our present and our future. It's about all of the trouble, suffering and fight that we have ever had as an individual, as a nation and as the humankind. And it's about our power, courage and passion that help us to reborn from our ashes again and again. 

There is a serious and deep meaning behind the simple melody and the almost black and white video, but this meaning is only understandable if you listen to it not only with your ears but with your heart and soul and with the help of your emotions, experiences and your whole being. Then you will understand it. And I hope that the world's leaders will understand it very soon...

A deep, powerful, achingly beautiful, and due to the pandemic, a timely masterpiece. 

Thank you, Dimash this time for your directorial debut as well, and to your team for the MV and the prolog about the Great Steppe, Kazakhstan and her people!

 https://youtu.be/K45qdRAIWaM

Oh, my holy land!

Even if tears have touched your eyes,

You do not need to hide your feelings,

With love for you my homeland, 

I pray for peace on earth!

What is the meaning of life without trials?

Difficulties temper,

And the tempered cannot be broken...

But only time will heal everythiny...

Chorus:

Oh, my holy land,

I pray for only one thing - 

May your heart beat forever.

Let all sorrows and hardships be forgetten,

Let the sun and moon shine forever.

May there be joy in every home and children's laughter ring,

And I wish prosperity to the whole worls!

Dimash Kudaibergen - Thousands of Miles

I find it uplifting when a nation despite its own developments in different areas pays attention to the value of the past. One of these values is the traditional culture, e.g. music, literature or fine arts. 

So in my opinion it is exemplary what this Chinese TV show does: draws the attention of the younger generation to the ancient poetry with the help of music. 

Thousands of Miles is a poem about two friends. One of them has a long way to go, but they know that the distance will be only physical; their spiritual closeness will remain because of the friendship. 

This has an extended meaning as well. There is a friendship between countries and nations, they are far from each other, but there are envoys bringing them together. Between China and Kazakhstan this envoy is the Kazakh Dimash, who sings the Chinese poem in the original language, but brings the traditional Kazakh instrument, the dombra into the song.

If I were a poet I would love to know that there are young artists who understand the meaning of my lyrics so they can deliver the message of my poem.

Dimash is obviously this kind of young artist and I am grateful to listen to his music every time, everywhere. Also Dimash as an artist shows that there are no borders between people and there are no limits in friendship beyond borders. 

Felemelőnek érzem, amikor egy nemzet a különböző területeken tapasztalható fejlődése ellenére figyelmet szentel a múlt értékeire. Az egyik ilyen érték a tradicionális kultúra, pl. a zene, az irodalom vagy a képzőművészet. Véleményem szerint példaértékű, amit ez a kínai tévéműsor csinál: a zene segítségével hívja fel a fiatalabb generációk figyelmét a régmúlt költészetére. 

A Thousands of Miles (Mérföldek ezrei) című vers két barátról szól. Az egyikük hosszú útra megy, de mindketten tudják, hogy a távolság csupán fizikai lesz, mert a lelki közelségük megmarad a barátságuk miatt.

Mindennek ugyanakkor kiterjedtebb jelentése is van. Létezik barátság távoli országok és nemzetek között is, de a követeik közelebb hozzák őket egymáshoz. Kína és Kazahsztán között ez a követ  a kazah Dimash, aki a kínai verset eredeti nyelven énekli, de belecsempészi a dalba hagyományos kazah hangszert, a dombrát.

Ha költő volnék, szeretném tudni, hogy vannak olyan fiatal művészek, akik megértik a versem szövegét, és át tudják adni a mondanivalóját.

Dimash teljesen nyilvánvaló, hogy ez a fajta fiatal művész, és hálás vagyok, hogy bármikor, bárhol hallgathatom a zenéjét. Dimash azt is megmutatja, hogy nincs (ország)határ emberek között, és nincsenek korlátok a határokon átívelő barátságokban.

R.I.P. Benedek Tibor és Kárpáti György

Van az úgy, hogy nincsenek szavak. Döbbenet, hitetlenség, fájdalom és gyász van helyettük. Két nap alatt két csodálatos sportembert veszített el a magyar vízilabda sport, de nem csak ők, az egész ország. 6 olimpiai bajnoki címen osztozott fele-fele arányban Kárpáti György (84) és Benedek Tibor (47). A nemzet hősei voltak. Nem... a nemzet hősei örökké.

A sors kegyetlen. Tudjuk, hogy az élet letelik, senki sem élhet örökké, de miért kapott belőle ilyen keveset Benedek Tibor?! Ez annyira nem fair, hogy el nem lehet mondani, hiszen fiatal volt, fájdalmasan fiatal a betegséghez és a halálhoz.

Nyugodjanak békében! A családoknak, barátoknak, sporttársaknak őszinte részvétem, és kívánom, hogy találjanak vigaszt és megnyugvást. Nehéz lesz, nagyon nehéz. Tudom...

*

Sometimes there are no words just dismay, disbelief, heartache and grief. In two days Hungarian water polo has lost two wonderful sportsmen. Hungary lost two wonderful sportsmen. György Kárpáti (84) and Tibor Benedek (47) won 6 gold medals in Olympic Games, but of course at two different times. They were our national heroes. No... they are and will be our national heroes forever.

Fate is cruel. Life goes by and no one can live forever I know, but why did Tibor Benedek get so little of it?! I can't even tell how unbelievably unfair it is. He was painfully young to be ill and to die. 

Rest in peace! I wish their families, friends, fellow sportsmen can find consolation and solace. It will be hard, so hard. I know...

Dimash Kudaibergen 26

Sokat gondolkodtam azon, mit is jelképez számomra Dimash Kudaibergen. Hogyan érzek e fantasztikus művész kapcsán, amiről tudom, hogy nem fog megváltozni sem a közeli, sem a távoli jövőben. Nem azért, mert nehezen változtatom meg a véleményemet, hanem azért, mert Dimash Kudaibergen láthatóan magasra tette a mércét a saját magatartási kódexében.

Számomra Dimash a sokszínűség, a változatosság megtestesítője. Miért? Nos...

Fiatal, mégis bölcs.

Törékenynek tűnik, de kemény fickó (mint egy igazi sportoló, ez látható a koncertjein is).

A magas hangjai őrületesek, az égig érnek...mit az égig, elérik a kozmoszt! De a mély hangjainak olyan hatása van, mint semmi másnak, gyakorlatilag simogatják a lelkemet.

Most lett 26 éves, de néha (oké, szinte mindig) úgy néz ki, mint egy tinédzser, főleg színpadi smink nélkül. Ha nem hiszel nekem, nézd meg a bejelentkező videóit az Instagram vagy Facebook csatornáján.

A zenei stílusok változatosságának mestere. Pop, opera, rock, népzene, rap... Minden megjelenik a zenéiben, sőt akár egyetlen dalán belül. Szerinte ez "újklasszikus", a rajongói és csodálói szerint "Dimash".

Képes basszbaritonként énekelni (pl. Ulisse Aida Garifullinával), de úgy is, mint egy kontratenor VAGY egy koloratúrszoprán.

Modellként is helyt áll, hiszen magas és karcsú, és nagyon jól mutat a divatos luxus öltözékekben. de gyakran jelenik meg a szokásos farmer-kapucnis pulcsi-baseball sapka-napszemüveg összeállításban. 

Introvertált, komoly, szégyenlős embernek tűnik a nyilvános megjelenések alkalmával és az interjúiban, de a szerettei körében (család, barátok, munkatársak) nagyon nyugodt és vicces.

A színpadon nagyon magabiztos, de idegesnek tűnik az olyan idősebb nagy tehetségek jelenlétében, mint például Andrea Bocelli, vagy a TV show felvételeken, amikben pár alkalommal megjelent.

A színpadon karizmatikus MŰVÉSZ, de otthon GYEREK és csak egy átlagos ember, mint mi.

Mit mondhatnék még? Van még több tényező, ami miatt úgy érzek iránta, ahogy. Mindez talán abból fakad, hogy Ikrek? Vagy abból, hogy zseni? Nem tudom, röviden talán abból, hogy egy csodálatos emberi lény.

Boldog születésnapot, Dimash!

*

I thought a lot about how I felt about Dimash Kudaibergen. How I feel constantly about this fantastic artist and I know that this will not change in the near future or in the far future. It is not because I'm not willing to change my mind even it is a must but because of Dimash Kudaibergen seems to have stable high standards in his own code of conduct. 

For me Dimash is the embodiment of diversity. Why? So...

He is young but wise.

He seems to be fragile in his features but he is a tough guy (like a real athlete, it can be seen in his concerts).

His high notes are insane, they reach the sky....what sky, they reach the cosmos! But his low notes have an affect like nothing else, they literally fondle my soul like velvet.

He just turned 26 years old but sometimes (OK almost always) he is like a teenage boy especially without any makeup. If you don't believe me just watch his short log in videos on his Instagram or Facebook channel. 

He is a master of diversity of music styles. Pop, opera, rock, folk, rap... Everything appear in his music even in the same song. He says "it's neoclassical, his fans and admirers say "it's Dimash". 

He can sing like a bass baritone (e.g. in the song Ulisse ft. Aida Garifullina) and like a countertenor OR like a coloratura soprano.

He can be a model on his own right because he is tall and slim, so the stylish, luxurious clothes are suits him but he is frequently seen in his jeans-hoodie-baseball-sun glasses combination.

He seems to be an introvert, serious and shy person in public and in his interviews but in the company of his loved ones (family, friends, staff members) he is so comfortable and funny.

He is so confident on the stage but he can be nervous in the presence of great, older talents like Andrea Bocelli or in TV shows where he appeared few times. 

He is a charismatic ARTIST on the stage but he is a CHILD and an ordinary guy like most of us when he is at home.

So what can I say more? There are other aspects of the way how I feel about him, maybe it is all because he is a Gemini. Or just a genius? I don't know. In short he is a wonderful human being. 

Happy Birthday, Dimash!    

                                                 Dimash Kudaibergen Youtube csatornája

  

A méhek világnapja / Flight of the Bumblebee

Aki szereti a mézet, az tudja, hogy a méheknek köszönheti. De a méheknek sokkal többet köszönhetünk, hiszen tény, hogy a Föld mezőgazdasági termelésének kb. 70 %-a ezektől az apró kis lényektől függ, mivel ők porozzák be a másképpen szaporodásképtelen növényeket. 

Nem bizonyított, de Einsteinnek tulajdonítják azt az idézetet, miszerint "Ha kipusztulnak a méhek, az emberiség csak négy évvel éli túl az apró rovarok eltűnését". Reméljük, hogy ennek valóságtartalmát sosem kell megtapasztalnunk!

Az ENSZ 2018-tól a Méhek világnapjának nyilvánította május 20-át. Ez nem véletlenszerű dátum, hanem Anton Jansa, az első osztrák méhészeti iskola néhai vezetőjének a születésnapja, vagyis az ő munkássága előtti tisztelgés is a jeles nap kiválasztása. 

Ezek a kis lények a művészeket is gyakran megihletik. Ki ne ismerné Rimsky-Korsakov művét, a Flight of the Bumblebee-t, a Méh repülését? 

A mű Maksim Mrvica és Muye Wu zongoraművészek, és Dimash Kudaibergen énekes előadásában kifejezetten rendhagyó, de annál élvezetesebb 👏

A méhek a Föld egyik legfontosabb, sőt, talán a legfontosabb élőlényei. Vigyázzunk rájuk!

TaMara Írósarok - Rideg szív, kutyabaj

Egy kutya körül bonyolódó novellát hoztam, bár lehet, hogy nem is a kutyával van a gond?

Elérhető a Tamara Írósarok oldalamon, itt: Illés TaMara - Rideg szív, kutyabaj

A Föld Napjára - Egyek vagyunk / We Are One - Dimash Kudaibergen

Ma van a Föld napja. Nem ismerünk más otthont rajta kívül. Az ő felszínén élünk, az ő termését  fogyasztjuk, az ő kincseit élvezzük, ő lát el minket mint anya a gyermekét. Szeretjük, mégis sokat ártunk neki nap nap után, és ezzel magunknak is. Minél gyorsabban rá kell ébrednie a világ vezetőinek, hogy nagyon rossz irányba tartunk, mert lehet, hogy a most élő nemzedékeket még ellátja a Föld, de mi lesz az utánunk jövőkkel, ha egyre betegebbé tesszük a kék bolygót mi, emberek? 

És most mi is szenvedünk, hosszú hetek óta. Talán a Föld akarja így, talán a véletlen, esetleg egy fatális tévedés vagy hiba az oka, vagy csak a sors. De össze kell tartanunk a Földért, önmagunkért, egymásért!

A dal ajánlása így szól: 

"At this time of great suffering across the world, should the international community stand together or go it alone? We choose to believe in our Shared future and common destiny. To all frontline medics and those in isolation, this song is for you. We are one against Covid19, novel coronavirus. Stay together stay strong."

Az ajánlás fordítása:

"A nemzetközi közösségnek össze kellene tartania vagy egyedül menni tovább ebben a szenvedéssel teli időben szerte a világon? Mi az egymással megosztott jövőben és a közös sorsban hiszünk. Valamennyi frontvonalbeli egészségügyi dolgozónak és a karanténban lévőknek, ez a dal nektek szól. Egyek vagyunk a Covid19, az új koronavírus elleni harcban. Maradjunk együtt, maradjunk erősek."

"We are one big family

United we are strong."

"Egy nagy család vagyunk

Együtt erősek vagyunk."

"Together we will rise and we will shine."

"Együtt felemelkedünk és ragyogni fogunk."

A videó Dimash Kudaibergen hivatalos Youtube csatornájához tartozik, link az eredeti videóhoz: https://youtu.be/uFOqN6saP60

The video belongs to Dimash Kudaibergen official Youtube channel, link to the original  video: https://youtu.be/uFOqN6saP60

TaMara Írósarok - Lélekvesztő

Ez a novella a készülő regényem egy részlete. Az emberi lélek nagy rejtély, ugyanakkor nagy kincs. Azonban sokaknak fáj a foga a kincsekre, és ez alól a lélek sem kivétel. Kérdés, hogy meg lehet-e védeni a lélektolvajoktól? 

Olvasd el a novellámat, klikk ide érte: TaMara Írósarok - Lélekvesztő

Dimash Qudaibergen - Akkuym / My Swan (magyar fordítás)

Jeles nap van, a magyar költészet napja, József Attila születésnapja. Ez remek alkalom arra, hogy magyar szöveget írjak Dimash Akkuym című dalára.

Ez a gyönyörű dal egy szakítás történetét meséli el, és sajátos kettősséget mutat: a kazah nyelv viszonylagos kemény, európai fülnek talán picit idegen hangzása Dimash hangján puhává, muzikálissá változik, és andalítón, majd fájón-szomorún szól, tökéletes egységet alkotva a remek hangszerelésű zenével.  

A magyar fordításhoz az angol szöveget vettem alapul.

Hattyúm

Másnál kerested a boldogságot, drága szerelmem,

Nem veszítettem el a reményt, hiányzol, kincsem.

Szerelmünk haláláról lehullt a rejtély fátyla,

Hogy miért hervadt el vágyunk virága.

Vissza sem néztél, mikor elhagytál.

Tiszta érzéseink megfagynak már.

Hattyúm, drágám, álmom,

Én pirkadó hajnalom!

Érzéseid miért változtak meg?

Hisz én neked ajánlottam a lelkem!

Miért az üresség a szemedben, nem értem.

Nem állíthatjuk meg a végzetet, kedvesem, ég veled,

Többé már nem enyém jéggé hűlt szíved.

Ez az utolsó pillanat, mit megosztok veled,

Te elmész, én boldog életet kívánok neked,

De hiányod örökké itt lesz velem. 

Társam voltál, de a szerelem tüze halott.

Ezek a gondolatok a neked írt dalom.

Hattyúm, drágám, álmom,

Én pirkadó hajnalom!

Érzéseid miért változtak meg?

Hisz én neked ajánlottam a lelkem!

Miért az üresség a szemedben, nem értem.

Hattyúm, drágám, álmom,

Én pirkadó hajnalom!

Érzéseid miért változtak meg?

Hisz én neked ajánlottam a lelkem!

Miért az üresség a szemedben, nem értem.

Légy boldog!

A videó forrása Dimash YouTube csatornája: 

Dimash Qudaibergen - Akkuym / My Swan [Official MV]

A dalszöveg fordítás szépségei és buktatói: Dimash Kudaibergen - Autumn Strong / Késő ősz (magyar szöveggel)

Szárnyat próbálgatni jó dolog, még ha fárasztja is az agytekervényeket. Most nehéz műfajba szárnyaltam bele: dalszöveg fordításba. Hogy milyen nehéz, arra csak akkor jön rá az ember, amikor belevág. Már korábban is fordítottam dalokat, de csak úgy nyersen, persze valami kis művészi szépséget igyekeztem belevinni, de a siker inkább kevesebb volt mint több. 

A műfordítás tehát kemény dió. Nem azt jelenti, hogy a művet lefordítjuk szó szerint, hanem azt, hogy ugyanolyan művészi értékkel kell bírnia a fordításnak, mint az eredetijének. Leegyszerűsítve: ahogy a vers rímel az anyanyelvén, úgy kell rímelnie magyarul is. 

Dalszövegnél még nehezebb ez a dolog, mert a zenére, ütemre ugyanúgy ki kell jönnie a szótagszámnak, mint az eredeti dalban, de ha nem sikerül, akkor gond van 😊Vegyük példának Stevie Wonder mindenki által ismert nótájából azt a sort, amit kívülről fújunk: I just called to say I love you. Ez kiejtve 8 szótag. Na, most, próbáljuk ráénekelni a szó szerinti magyar fordítás 13 szótagját, miszerint Csak azért hívtalak, hogy elmondjam, szeretlek....  Én szóltam, hogy gond lesz! 😁

Szóval, próbálkozom. Van egy gyönyörű dal, imádom, szomorú, de akkor is, sőt, annál inkább, mert megindító! Koji Tamaki japán szerzőé, aki egy színésznőnek ajánlotta, róla, neki írta. A színésznő Kínában született és élt. A közönség rajongott érte, ő szerette az országot és a népet, ám a két ország közötti ellentétek okán titkolta a származását, kínai nevet használva. A 2. világháború után azonban kitudódott a valódi nemzetisége, és kitoloncolták az egyetlen országból, amit hazájaként ismert és szeretett. 

A dal szövege mandarin (kínai), én az angol szöveget fordítottam le, és próbáltam verssé formálni az eredeti nyelv prozódiájához közelítve. Íme a szöveg:

Autumn Strong / Late Autumn The feeling of autumn, Leaving someone feels like the sadness of autumn, A glass of vine, Thousand of different emotions, So many farewells. When the leaves fall, there are so many farewells. Holding your hand tight Remembering this I want you to remember This silent promise. I’m not affraid of being lovesick, I’m just affraid of hurting you. All resentments vanish with the wind. Meeting or parting ways, it’s not up to me. I’m not afraid of being lonely, I’m just afraid you will be dissapointed. That you won’t have a shoulder to cry on. The feeling of autumn Leaving someone feels like the sadness of autumn A glass of vine Thousands of different emotions. So many farewells, When the leaves fall, there are so many farewells. Holding your hand tight Remembering this I want you to remember This silent promise I’m not affraid of being lovesick, I’m just affraid of hurting you. All resentments vanish with the wind. Meeting or parting ways, it’s not up to me. I’m not afraid of being lonely, I’m just afraid that you will be alone That you won’t have a shoulder to cry on. I’m not afraid of being lovesick, I’m just afraid of hurting you. All resentments vanish with the wind, Meeting or parting ways, it’s not up to me. I’m not afraid of being lonely I’m just afraid that you will be alone And won’t have anyone Whose shoulder you can cry on

Késő ősz Ősz illata. Elválni olyan, mint ősz bánata, Pohár bor, Ezer érzés zápora. Tengernyi búcsú. Mikor a levelek lehullnak, oly sok a búcsúzás. Szorítom a kezed És emlékezem. Akarom, hogy te is emlékezz E néma ígéretre. Nem félek a szerelem bújától, Hogy téged bántlak, félek attól.   Minden sértés eltűnik a széllel, Találkozás vagy elválás, nem az én döntésem. Nem félek a magánytól, Csak attól, hogy csalódsz, Hogy nem lesz váll, min zokogj. Ősz illata. Elválni olyan, mint ősz bánata, Egy pohár bor, Ezer érzés zápora, Tengernyi búcsú. Mikor a levelek lehullnak, oly sok a búcsúzás. Szorítom a kezed És emlékezem. Akarom, hogy te is emlékezz E néma ígéretre. Nem félek a szerelem bújától, Hogy téged bántlak, félek attól.  Minden sértés eltűnik a széllel, Találkozás vagy elválás, nem az én döntésem. Én nem félek a magánytól, Hogy egyedül leszel, csak attól, Hogy nem lesz váll, min zokogj. Nem félek a szerelem bújától, Hogy téged bántlak, félek attól.  Minden sértés eltűnik a széllel, Találkozás vagy elválás, nem az én döntésem. Én nem félek a magánytól, Hogy egyedül leszel, csak attól,  Hogy nem lesz társad, Kinek a vállán sírj majd.

És akkor jöjjön a dal! Kuriózumként azért csavarjunk még egyet a történeten, és a japán-kínai-angol-magyar négyeshez ötödikként adjunk hozzá egy elképesztő hangú fiatal kazah énekest, Dimash Kudaibergent, aki természetesen mandarin nyelven énekli 💓

Eredeti videó: https://youtu.be/6iWO7uGnavI

A tévésorozatok hódítanak, de vajon tényleg olyan jók? - "kritika" 2. rész

Csinálni kellene valamit, ami kikapcsol, de bezártak a színházak, mozik, múzeumok, pubok, és az edzőterembe se lehet lemenni? A barátokkal sem tudsz összeülni sehol egy jóízű beszélgetésre, mert nem biztonságos, és éppen elég az az embermennyiség, amennyivel munkába menet és hazafelé utaztál együtt? Nincs kedved olvasni, mert a szemedet kifolyattad home office alatt? Végre alszanak a gyerekek, de te még pörögsz a napi stresszadag miatt? Akkor eljött a sorozatok ideje!

Négy sorozatot hoztam, mind hajaz egy picit a mostani, koronavírus okozta, szokásostól feszültebb és a normálistól merőben eltérő állapotokra, de nem azért, mert a pandémiáról szólnak. Akkor miben rejlik a hasonlóság? Amit ábrázolnak, például háború miatt felfordult világ, elszigeteltség, emberi megkülönböztetés, utópisztikus állapotok, rettegés, a valós tények rejtettsége.

Lássuk, mi a négy néznivaló!

Az első két sorozatnak van még több közös vonása. A múltban játszódnak, történelmi időkben: az egyik a 2. világháború poklában, a másik pedig az amerikai-koreai és az amerikai-vietnámi háború között, amikor soha nem látott méreteket öltött a feketék jogainak sárba tiprása. Mindkét sorozat könyvből adaptált, 6 részes minisorozat, és mozifilmekből ismert sztárokat is láthatunk bennük.  

A 22-es csapdája / Catch-22 (2019) 

Joseph Heller erősen szatirikus hangvételű regényéből 1970-ben készült már film Alan Arkin főszereplésével. Yossarian bombázótisztet most azonban a fiatal Christopher Abbott alakítja, és esik bele abba a bizonyos 22-es csapdájába. De mi az tulajdonképpen, és hogy került bele? 

Yossarian Olaszországban teljesít bevetést bevetés után a 2. világháború poklában, hogy bombázza az ellenséges csapatok állásait, eközben viszonyt folytat egy nővel. De nem akármilyen nővel, hanem a felettese feleségével, amiből nem jöhet ki jól, ha vagy amikor a férj rájön a dologra. A férj amúgy sem könnyű eset, magas rangú tisztként még magasabbra akar törni, ami egyfajta tiszti betegség, mert nem ő szenved benne egyedül. Mint ahogy azzal sincs egyedül, hogy megalomániával kevert alacsony IQ szindrómája van. Utódját is hasonló anyagból gyúrták, ezért képtelenebbnél képtelenebb utasításokkal keseríti meg a katonák életét. Yossarian bombázótisztnek elege van az egészből, ő csak túlélni akar, és alig várja, hogy a kötelező bevetésszámot letudja, és végre hazamehessen. Ám a tiszteknek egyéb terveik vannak, hiszen, ha az általuk vezetett alakulat jól teljesít, attól az ő ázsiójuk növekszik. Folyamatosan emelik a bombázók kötelező bevetésszámát, amitől Yossarian egyre jobban kiakad, mert bármikor eléri a célszámot, kiderül, hogy épp most emelték meg. Ezért kitalálja, hogy őrültnek nyilváníttatja magát. Igen ám, de ha felkeresi az orvost azzal, hogy megbolondult a folyamatos életveszély miatti félelemtől, akkor nem lehet őrült, hiszen tisztában van az életveszély tényével, vagyis normális, így nem szerelhetik le. Nos, ez a 22-es csapdája, amibe belekeveredni bele lehet, de abból kikeveredni nem.  

A Christopher Abbott remekül adja vissza a sorsával és az azt irányító tisztekkel hadakozó katona érzéseit, gondolatait. Az ő szemén keresztül látjuk ezt a küzdelmet, miközben olyan jól ismert arcok tűnnek fel az őrült tisztek képében, mint a sorozat felett társrendezőként és executive producerként is bábáskodó George Clooney, illetve Hugh Laurie és Kyle Chandler. 

A történet képernyőre adaptálása jól sikerült, a mai kor szellemének és ízlésének megfelelő a feldolgozás, átjön a regény abszurd, illetve groteszk stílusa, és különös párhuzamot érezhetünk az őrületig megalomániás katonatisztek és a mai világ sok hataloméhes vezetője között.

Én vagyok az éjszaka / I Am the Night (2019)

A sorozat alapja Fauna Hodel életrajzi könyve, bár markáns és a történet nagy részét lefedő fiktív elemekkel dolgozik. Az alapötletért a Wonder Woman című DC szuperhős mozival 2017-ben nagy sikert aratott rendezőnő, Patty Jenkins és férje a felelős. Jenkins társrendezőként és producerként viselte sorsát a sorozatnak, executive producerként és férfi főszereplőként pedig Chris Pine szállt be, akit Patty a Wonder Woman-ben már rendezett. 

Az 1960-as években járunk Nevadában. Itt lakik anyjával Fauna, a külsőre fehérnek tűnő, fiatal félvér lány, akit származása miatt sem a fehérek, sem a feketék nem tartanak közülük valónak. Egy nap rájön, hogy az élete hazugságon alapul, és az igazi családja Los Angeles-ben él. Elindul, hogy felkeresse őket, nem sejtve, hogy még több titokra fog bukkanni.
Eközben Jay Singletary, a lecsúszott újságíró régi vesszőparipája, a Hollywood-ot 1947-ben megrázó és lázban tartó, megoldatlan Fekete Dália gyilkosság elkövetője után kajtat. Hite szerint ugyanis a híres és hírhedt, rendkívül befolyásos nőgyógyász, George Hodel a gyilkos. Jay kezdő újságíróként írt az ügyről, de az nem sok jót hozott neki, olyan dologba tenyerelt, amibe nem kellett volna. Most, koreai háborús, kábítószerfüggő, látomásoktól kísértett veteránként sem áll jobban a szénája, egykori főnöke fizet neki kisebb cikkekért, fotókért. Amikor újabb gyilkosság történik, amiről neki kell híreket szállítani, hasonlóságot fedez fel a Fekete Dália gyilkossággal, és újra nyomozni kezd, ám a helyi rendőrség ezt kifejezetten rossz szemmel nézi.
Fauna és Jay útja találkozik nyomozásuk során, és együtt folytatják a kutatást: megtudni, kicsoda Fauna igazi anyja, és mi köze mindenhez, így a gyilkosságokhoz is George Hodel-nek.
Idina Isley kifejezetten kellemes új felfedezés a gyökereit kereső fiatal lány szerepében, aki az események és a róla szóló új információk súlya alatt öntudatos, eltökélt, kemény nővé érik. Az anyját alakító Golden Brooks az egyedülálló fekete anya bőrében esendő és szánandó teremtés, Connie Nielsen Hodel elvált, extravagáns, kiismerhetetlen feleségeként szintén figyelemreméltó. Jefferson Mays remek alakítással teszi kiállhatatlanná George Hodel-t, Chris Pine pedig remekel a szánandó és esendő, lecsúszott, folyton részeg vagy belőtt Jay Singletary bőrében, aki a folyamatos buktatók, az életét megkeserítő és veszélyeztető rendőrök terrorja ellenére önfejűen megy előre, hogy bebizonyítsa az igazát.
A sorozat a film noir jegyeit követi, elgondolkodtat, kellemetlen, nyomott érzéseket hat az emberben, a társadalmi igazságtalanságok és a hatalmi túlkapások miatt pedig egyszerűen kinyílik a bicska a néző zsebében. A sorozat fénypontja Chris Pine alakítása.

A két másik sorozat közös pontja az utópia.

Időbevándorlók / Beforeigners (2019)

Az amerikai tévésorozatok uralják a piacot, de sorra tűnnek fel az európai és ázsiai piac versenyképes termékei is. Példa erre ez a norvég sorozat, ami olyan témát dolgoz fel és csavar rajta egyet, ami talán soha nem volt aktuálisabb. A bevándorlás kérdését.
Oslóban különös fényvillanásokat követően emberek tűnnek fel a tengerben. Zavartak, nem tudják hol vannak, és sokszor furcsa nyelven beszélnek, és még furcsábban néznek ki. A hatóságok is zavarodottak, főleg amikor kiderül, hogy ezek az emberek nem máshonnan, hanem más korból kerültek ide. Sorra bukkannak fel a bevándorlók a kőkorszakból, a viking időkből, és a korábbi történelmi korokból, vagy épp a XIX. század végéről. A hatóságok tehetetlenek a jelenséggel szemben, nem tudják, hogyan történik, mi vagy ki generálja, és nem tudják visszafordítani, aki idejött, az itt ragad. Az időbevándorlókat rövid karantén után beengedik a társadalomba, amit viszont természetszerűen megosztanak az események: sokan elfogadóak, mások viszont veszélyeztetve érzik magukat. Ez utóbbinak két oka van: a legtöbb időbevándorló képtelen alkalmazkodni, és úgy folytatja az életét, ahogy saját korában tette, mások pedig képesek fejlődni, felvenni a modern élet ritmusát, ők viszont azzal fenyegetnek, hogy elveszik a most emberének a munkáját.
A történet két főhőse kényszerű szövetségre lép. Öt évvel az első bevándorlók megjelenése után Lars Haaland nyomozó egy időbevándorló gyilkossági ügyben nyomoz, amikor mellé rendelik társul a rendőrség érzékenyítési kampányának új szerzeményét, a viking harcosnőt, Alfhildr Enginsdottirt. A férfi nincs elragadtatva az ötlettől, mert magányos farkasként érzi magát elemében, a nőnek pedig meg kell küzdenie a rendőrségen belüli bevándorló-ellenes elemekkel is.
A sorozat ígéretes, a témát tekintve mindenképpen. A legnagyobb eltérés benne amerikai társaihoz mérten talán a szórakoztatási faktor eltérő koncepciója. Lassabban folyó, tömegjelenetektől és akciójelenetektől szinte teljesen mentes történetvezetéssel találkozunk, az egyéni problémákat, sorsokat is ugyanolyan szinten kezeli, mint az alapfelvetést, így viszont kissé felületes marad mindkettőben. Nicolai Cleve Broch és Krista Kosonen a két főhőst alakító színész, érezhetően jól azonosulnak a karaktereikkel, és jól működnek egymást kóstolgató, kényszerű párosként.

Watchmen (2019)
Ez a DC képregényből adaptált sorozat markánsan különbözik a másik háromtól, kissé megfoghatatlan, különös, szürreális, néha keszekuszának tűnik, de a helyükre kerülnek a dolgok. Különlegessége, hogy időben és térben is ugrál, így oda kell figyelni a kapcsolódási pontokra.
1921-ben vesszük fel a fonalat, amikor Tulsaban faji zavargások törnek ki, a fekete lakosokat ért támadásban pedig magára marad egy kisfiú, miután a szülei kimenekítik a városból. Hirtelen ugrunk az időben, és a mában találjuk magunkat, ahol a Hetedik Lovasság nevű posztapokaliptikus csoport a Ku Klux Klán mintájára, maszk mögé bújva szisztematikusan gyilkolja a rendőröket. A világ, amit időnként különféle csapások érnek, ilyen például a tintahal eső, sodródik az eseményekkel, és nincs segítsége. A szuperhősök ténykedését ugyanis betiltották, az álarcosokat gonosztevőknek tartják, nem megmentőnek, Dr. Manhattan pedig, aki segíthetne, hazament a bolygójára. A rendőrök magukra vannak utalva. és úgy védekeznek, ahogy tudnak: ők is maszk mögé bújnak, és álruhában, álnéven harcolnak. Ebben a világban tehát gonosztevők gyilkolnak maszkos rendőröket, és fordítva.
Angela Abar áll a sorozat középpontjában, aki férjével és gyerekeivel éli mindennapi életét, és végzi álarc mögé bújva, Éjnővér néven a rendfenntartók feladatát. Amikor megölik a rendőrkapitányt, egy fekete öregember sodródik a nő útjába kerekesszékben, azt állítva, hogy ő a gyilkos. Angela versenyt fut az idővel, hogy elkapja a gyilkost, miközben az FBI és a kormányzó egyre nagyobb nyomást gyakorol a rendőrségre.
Kicsoda a titokzatos öregember, és mi köze Angela-hoz? Kicsoda és hol van Dr. Manhattan, milyen titka van Angela férjének, és kicsoda az őrült tudós, Adrian Weidt, aki a kastélyában klónokkal veszi körül magát, és néha kilövi őket az űrbe? És mit akar a titokzatos tudósnő? Miért közeleg a világvége, milyen formában érkezik, és meg tudják-e akadályozni, egyáltalán meg lehet-e állítani?
Megannyi kérdés. Minden rész után újabb kérdések merülnek fel, pedig kezdjük azt hinni, hogy talán már értünk valamit. 
Regina King kemény zsaru és szerető feleség Angela szerepében, fizikumát tekintve bátran elmondhatom, hogy nem szívesen kekeckednék vele. Jeremy Irons kiakasztó az őrült zseni bőrében, és nagyon jó Louis Gossett Jr-t még mindig aktívan játszani. 
Sötét, komor történet, meglepő ötlet, össze nem illőnek tűnő szálak, vagyis figyelni és gondolkodni kell, mert ez nem a megszokott szuperhős sztori. És ez jó!

Négy, a HBO GO-n elérhető, szerintem kifejezetten jó sorozat, remek egyéni alakításokkal, és/vagy érdekes felvetésekkel. Egyik sem tömeghisztériát kiváltó kedvenc, talán inkább megosztó alkotás, ezért is érdemes megnézni őket, mert nem biztos, hogy a sztárolt a tényleg jó és nekünk való alkotás.